Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

közel 70 km-es távolságot csak igen fogyatékosan töltik ki a NyugatiKárpátok déli szigethegységei. Ezért a Nyugati-Kárpátok neve alatt összefoglalt hegységeink (Rozália, Lajta, Kis-Kárpátok) alaktani jellegét a két medence közötti keskenységük és széles, vonulatuk irányára merőleges tengelyű harántkapuik adják meg.

1 Sopron megye területén a Kárpátok ívét ennek a fiatalon felgyűrt lánc ma idevetett egyes szemei képviselik, amelyek talán még ma is képződnek, de gyűrődésük kétségtelenül a miocén-korszak elején volt a legelevenebb.

2 * * * A Rozália-kápolnától valamivel délre a főgerincből egy széles, de alacsonyabb oldalgerinc nyúlik kelet felé. Ennek a legmagasabb emelkedése a 677 m magas Greimkogel. Ez az oldalgerinc egész a szikrai törésvonalig terjed. A törésvonaltól egy dél, majd észak felé hajló, de nagyjában keleti irányú főgerincű röghegység emelkedik. Ez a Soproni-hegység, amely Harka, Kópháza és Nagycenk környékén alacsony dombok alakjában süllyed a síkság felszíne alá. A határvonalat képező törésvonal irányában, a gerinctől északra és délre futó patakok, a márcfaívi és a szikrai és a beléjük szakadó vízmosások még jobban lealacsonyították az eredeti térszínt. A ma 490 m magas szikrai nyergen már a legrégibb időkben is közlekedési út vezetett keresztül. A Soproni-hegység főgerincének legjelentékenyebb emelkedései, nyugatról kelet felé haladva, a Brentenriegel (606 m), az Asztalfő (556 m), a Hochriegel (554 m), az Angerwald (533 m), a Nyires (523 m), a Károly-magaslat (398 m). Látjuk tehát, hogy a rög egész tömegével kelet felé fokozatosan lejt. A hegység tömbjét belevágódott patakok és vízmosások — rendszerint a tömb kisebb repedéseinek és töréseinek irányában, ahonnan a meglazult anyagot a víz könnyebben tudta kivésni és elhordani — oldalgerincekre szabdalták. Ezek az oldalgerincek sokszor szintén tekintélyes magasságokat érnek el és különösen az északi oldalon találunk magasabb csúcsokat. Ilyenek a Havas-bérc (463 m) és az Alomhegy (313 m). A déli oldalgerincek, hosszabbak és lankásabban ereszkedőbbek, mint az északiak. 1 Prinz : Magyarország. 1914. 14. 1. — Prinz : Magyarország. 1926. 114. 1. 2 Cholnoht) : Magyarország. 5., 88. lk.