Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A hegység hossza mintegy 32 km, szélessége 9 km és legtöbb csúcsának magassága a 400—450 m között van. Délnyugatról északkelet felé húzódik és két oldalt menedékesen ereszkedik a Lajta, illetve a Vulka és a Fertő vize felé. Északnyugaton a mosoni Nyúlásnál alacsony dombvidékbe megy át. A vízválasztó főgerinc meglehetős élesen válik ki a környezetből. Ezenkívül az egész hegységet északnyugatról délkelet felé húzódó, tehát csapásirányára merőleges, többnyire mély keresztvölgyek tagolják részekre. Ezek alján, többnyire a gneisz és csillámpala zónáján belül, apró patakocskák csörgedeznek. A vonulat derekát tölgy, bükk, nyír és másféle lomblevelű fák díszítik. Déli lejtőin jó bor terem, de az egész hegység mai tájképét erősen befolyásolják a lajtamészkő nagy kőbányái, amelyek tátongó üregeinek egykori tartalma az ókorban a római Carnuntum, a közép- és újkorban pedig Bécs és a környező városok épületeinek anyagát szolgáltatta. A lajtamész kiváló írókréta anyagot is ad és Szárazvámnál volt Magyarország egyetlen krétagyára. A hegység lapos tetején 400—480 m magas hátak emelkednek. Ezek kerekded tetői a déli oldalon a legmagasabbak. Az egész vonulat legmagasabb pontja a Kismartontól északnyugatra emelkedő Naphegy, amely 480 m magas.

1 Kismarton fölött kiterjedt fennsíkot találunk, amelynek átlagos magassága 460 m körül van. A hegység néhány mélyebb nyerge az átkelést megkönnyíti és ezért ezeken keresztül több út vezet át. A hegység északnyugati oldalán négy alsóausztriai, többi oldalán pedig tizennyolc magyarországi község helyezkedett el.

2 A Lajta-hegység folytatását képezi a 23 km széles pozsonyi kaput két részre osztó hasonló magasságú (477 m) kis hainburgi rög. Az általa két részre osztott harántvölgység egyik kapuján a Lajta-folyó, a másikon pedig a Duna halad keresztül, összekötvén a Bécsi-medencét a Győrimedencével. Látjuk tehát, hogy a Bécsújhely és a Pozsony közötti 1 Cholnoky : Magyarország. 93.1. — Gombocz Endre : Sopron vármegye növényföldrajza és flórája. Budapest, 1906. A Mathematikai és természettudományi közlemények XXVIII. kötetének 4. száma. (Ezentúl : Gombocz : Sopron vármegye növényföldrajza) 4. 1. — Hunfalvy János: A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása. Pest, 1864. II. k. 378-379. lk. — Prinz : Magyarország. 1914. 14. 1. — Prinz Gyula : Magyarország földrajza. A magyar föld és életjelenségeinek oknyomozó leírása. Pécs, 1926. (Ezentúl: Prinz : Magyarország. 1926.) 114. 1. — Csánfej Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest, 1897. III. k. 581.1. 2 Thirríng: Felső Dunántúl, 9-10., 179. lk.