Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Karácsonyi a német hatást Tagányi szerint «mindenaron csupán a XII. század második felére törekszik korlátozni". Tagányi is elismeri, hogy igaz, hogy a németeknek tömegesebb beköltözése hazánkba ekkor történt, de nem kevésbbé köztudomású az is, hogy a németeknek kisebb csapatokban való beszivárgása már Szent István feleségének Magyarországba jöttével megkezdődött és azóta állandóvá vált. A királyi udvarban számos német lovag tartózkodott, akik a királyság megszervezésének munkájában jelentős részt vettek. Ezért nevezte Szent István fiához, Szent Imre herceghez intézett intelmeiben a királyi méltóság egyik ékességének a szabad vendégeket és jövevényeket. Törvényben is gondoskodott róluk és Tagányi úgy véli, hogy talán már ő vetette őket szabadságuk fejében adó alá. Nagyon téved azonban Tagányi, amikor azt állítja, hogy «a német hatás — még nyelvileg is — leghathatósabban, Szent Istvánnak német mintára szervezett uradalmaiban azaz vármegyéiben nyilvánult meg, tudniillik midőn az új szervezet könnyebb életbeléptetésére, abban már hazulról is jártas német tisztviselőket alkalmazott. Az ilyen intézményszerű hatás, mely fölülről lefelé, hatósági karhatalommal, rendeletek, intézkedések erejével tolul az alárendelt néposztályok köré, sokkal gyorsabban és szélesebb körben jut is érvényre. De a német hatás Szent István után sem szűnt meg, dacára a németekre nézve nálunk sokszor méltán kedvezőtlen hangulatnak, jöttek továbbra is a szabad vendégek (hospes), kik nem politizáltak, hanem békés szorgalmuk miatt igen hasznosak voltak s ami abban a pénztelen világban talán legfontosabb volt, egy kis tőkével is rendelkezvén, biztos adóalanyul szolgál tak».

1 Ezzel szemben nem hihető, hogy a Szent István idejében bevándorolt kevésszámú német elem, amely különben is főleg a vitézi rendből került ki, nyelvileg a magyarságra jelentős hatást gyakorolt volna. Ez csak később, körülbelül a tatárjárás után következhetett be, de akkor is csak jelentéktelen mértékben. Az egy Huszt és talán Locsmán (Lutzmann) ispánt kivéve a magyar megyék ispánjai között Szent István idejében — ha következtetésünk helyes — nem találunk más német eredetű nagyurat. Tehát a megyei tisztviselők nem voltak a megye igazgatásában már otthonról is jártas elemek. Magyar Nyelv, 1909. 110-111. 1. 15* 227