Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
A szentistváni megyerendszert a németek hazájukban különben sem ismerhették, mert ott ilyen természetű politikai és gazdasági territóriumok Szent István idejében már nem is léteztek. Kutatóinkat rendszerint az téveszti meg, hogy Szent István a frank mintájú gaurendszert honosította meg hazánkban, a megyerendszer és a gaurendszer között azonban lényeges különbségek vannak. A gaurendszer eredetileg is hűbéri kötelezettséget elvállaló grófok (comités) vezetése és igazgatása alatt álló területegységek voltak, amelyek törzsi alapjai különösen a német területeken domborodtak ki. Ezzel szemben a magyar megyerendszer a királyi magángazdaság elvén alapult és a megyék élén álló ispánok (comités) nem hűbéri kötelezettségeket elvállaló territoriális urak, hanem csak királyi tisztviselők, úgyis mondhatnánk a király magán serviensei voltak. Ami pedig a törzsi keretekre való épülést illeti, ez nálunk bizonyos mértékben igaz, hogy szintén megvolt, de az egész megyerendszer lényege a törzsi peretek szétrombolását célozta, anélkül azonban, hogy a régi nemzetiségi szervezetet meg akarta volna törni, sőt, inkább emellett akart független államszervezetet felállítani. Ami pedig Szent István intelmeiben az idegenek pártolására vonatkozik, nem szükségképpen kell a németekre vonatkoztatni, mert hiszen az adatok tanúsága szerint ugyanúgy vonatkozhatnak a besenyőkre és egyéb rokon vérű népekre akik Szent István korában való betelepedéséről éppen elég adat áll rendelkezésünkre. Tüzetesen először Kálmán király szabályozta törvényeiben a szabadok és a vendégek helyzetét, ö — írja Tagányi — vendégekül elsősorban — bizonnyal az ő korában is uralkodó német ellenes hangulat folytán — szlávokat (hospes sicut Sclavi vei ceteri extranei) nevez meg, de természetesen külföldi szlávokat, kik alatt különösen a Kálmánnal szövetséges lengyeleket és németbirodalmi szlávokat kell értenünk, csehekre — akkor ádáz ellenségünkre — alig gondolhatunk. Ezeknek a külföldi szláv vendégeknek a legtöbbje — írja tovább — idővel földesúrrá vagy paraszttá vált és városias elemnek való nem sok volt köztük, kitűnik abból, hogy amikor a XII. század végén és a XIII. században valódi autonóm városok alakulnak, polgáraik között igen kevés szlávot találunk. 1 'Magyar Nyelv, 1909. 111-112. lk.
