Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

még az egyházaknak adományozottakat is visszavette és csupán csak annyit hagyott meg az utóbbiak kezén, amennyit napi szükségletekre éppen elégnek ítélt. Kálmán különben elérkezettnek látta az időt, hogy a Szent István óta elidegenített összes királyi javak dolgában intézkedjék. Az egyházakat sértetlenül meghagyta ugyan a Szent Istvántól adományozott összes birtokok élvezetében, a bárkitől nekik adott erdők tulajdonában és érintetlenül hagyta a bármelyik királytól bárkinek adományozott szőlőket, telkeket és földeket is, de ezen birtokok öröklését, magánosokra nézve akként korlátozta meg, hogy azok csupán az adományosnak fiaira, ezek elhaltával pedig a testvérre, illetőleg ennek fiaira, de ezek után mindjárt a királyra szálljanak vissza. Ilymódon remélte, hogy az elidegenedett királyi megyei javakat mielőbb visszaszerezheti. Ezenkívül gondja volt Kálmán királynak azokra a királyi megyei emberekre is, kiknek földjét úgyszólván a talpuk alól adományozták el a királyok. A legtöbb bajt azonban a zavaros időkben szerteszéledt vagy megszökött királyi megyei szabadok és rabszolgák visszaszerzése okozta. Erre nézve már Szent László nagyszabású, záros határidőhöz kötött intézkedéseket tett és úgy látszik sikerrel, mert Kálmán királynak már elég volt a szökevény királyi megyei emberek tartását általánosságban eltiltani. A királyi megyei birtokokon letelepített királyi megyei népesség — Tagányi megállapítása szerint — kétféle elemből, szabad cívisekből vagy más néven milesekből és rabszolga-eredetű cívisekből állott. Ez a megállapítása a cívisekről és a civilisekről egy, terminus technikusokban elvesző, a királyi vármegyék kérdését részben tisztázó társadalomtörténeti vitának lett az eredője.

1 Tagányi szerint a cívisek, mint nevük is mutatja, a civitasnak = varasnak nevezett megye központok lakói, tulajdonképpen polgárai voltak. Szerinte ez a magyar szó is, amint azt bemutatta és amint a nyelvtudósok is akkor elfogadták, még a XI. században, a Szent István által a királyi megyék kormányzatával megbízott németek révén keletkezhetett, akik a megyei központi civitásokat a maguk nyelvén burgnak, lakóit, a civiseket, pedig burgariknak hívták, amiből a magyar 1 Magyar Nyelv. 1908.454.1. 1910. évf. 119.1. — Tagányi Károly : Vármegyéink eredetének kérdése. Történeti Szemle, 1913. 517—518. lk.