Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A nyugati országrészek gazdasági és katonai megszervezésével kapcsolatban Szent István lerakta az úgynevezett határispánságok alapjait. Ez a honvédelmi szervezet fokozottabb mértékben látta el a katonai szolgálat teendőit és tulajdonképpen a pogánykori gyepürendszer fokozottabb mérvű kiépítése volt. A nyék- és besenyő-töredékek az ősi török szállásrend alapján, a Kér-, a Megyer- és a Tarján-törzsek elővédje gyanánt, azok szállásainak nyugati részén, a Csallóközben és a mai Sopron vármegye nyugati és Vas vármegye északnyugati vidékein telepedtek le. A Karácsonyi-féle gyepüvonal a Dunántúl, ezek szerint csak a Tarján- és Kér-törzs szállásainak határvonalát jelzi, mert ettől a vonaltól nyugatra a nyékek és egy szintén magyarnak tekinthető néptöredék, a besenyők területe következett. Ezektől a nyék- és besenyő-törzstöredékek telepeitől délre és északra két középkori székely település tűnik fel, amelyek időbeli keletkezésére nincs adatunk. Ezek egyikének zöme Vas és Zala megyékbe esik. A két törzs jellemzője, hogy hasonlóan a Nyék-törzs és a besenyők eredeti telepeihez, a Tarján- és a Kér-törzsek nyugati peremén helyezkednek el. Rendeltetésük, amire az elhelyezkedésből következtethetünk, azonos volt a Nyék-törzs töredékének rendeltetésével, vagyis előcsapatok voltak. A határmenti királyi várak ezeket a körzetükbe tartozó határőrnépeket egy-egy királyi vármegye kötelékébe vonták. A határszéli várak ispánjaiban kell látnunk az ország végeinek védelmére rendelt királyi tisztviselőket, akiket Szent László törvénye, a comités confiniorum kifejezéssel illet. A határvédelem szolgálatába telepített népek annakidején önként csatlakoztak a magyarsághoz és szabadságukat megtartva, a törzsi és nemzetségi keretek között éltek továbbra is. Ezek a keretek a királyi vármegyék szervezésének idejében is megmaradtak és tovább is hatottak. Ezeknek a többi királyi vármegyétől szervezet dolgában elütő határszéli megyéknek Kálmán törvényeiben marchia a nevük és ispánjuk a már említett comeconfiniorum. A mintegy két évtizeddel ezelőtt lezajlott nagy társadalomtörténeti vita ezeknek a határispánságoknak kérdésével is foglalkozott és különösen Tagányi hirdette, hogy ilyen különleges szers vezet tényleg fennállhatott. Adatok hiányában azonban azóta is csak találgatásokra voltunk utalva és világosabban csak a későbbi