Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Ennek az új jogrendnek lett biztos őrévé az ország egész akkori területét felölelő vármegye-rendszer. A Szent István által alapított királyi vármegyék pontos számát ma már igen nehéz megállapítani. Hóman Bálint az esztergomi érseki tartomány, valamint a kalocsai és a csanádi egyházmegyék területén harminckilenc várral kiépített vármegyei szervezetet tételez fel. Szerinte a Dunántúlon csak a mai Zala megyének a Kerka és a Mura közé eső része maradt közigazgatási szervezet nélkül.

1 Hóman eredményeit alapul véve, a Kér-törzs zömének szállásterülete Sopron, Karakó, Vasvár és Kolon, a mai Zala vármegyékre bomlott fel. A törzsi terület felaprózódásánál tehát, ha a neveket vesszük figyelembe, azt látjuk, hogy személy után csak egy vármegye, Sopron nyerte a nevét. A többi nevek, Karakó, Vasvár és Kolon, mind várak nevei. Ebből arra a következtetésre juthatunk, hogy Szent István környezetében Sopron ispán volt az egyetlen, aki hosszabb időn át viselhette ezeken a részeken egy — róla elnevezett — megyének ispáni tisztét. Szent István idejében a nyugatra szakadt nemzetségi ágak természetszerűleg szembehelyezkedtek a Gyulára és Ajtonyra támaszkodó Körös- és Maros-menti ágak politikájával és tagjaik a keresztény királyság érdekköréhez csatlakoztak. Kivételt képeztek a soproni Gyulák népei. Ezért a tényleges, népükre gyakorolt befolyás tette kívánatossá Szent István szemében a nyugatdunántúli besenyők nemzetségeinek, azaz Osli- és a Tomaj-nemzetségnek felkarolását. Sopron ispán, aki — ha élt — hihetőleg a Gut-Keled-nemzetség rokonság tagja volt, a Rábától nyugatra eső határőrterületeken szervezte meg királya megyéjét. Talán az Osli-nemzetség egyik keletre szakadt tagja volt az a Szatmár, aki a királyi törzs, a Megyer-törzs, legkeletibb szállásainak peremén, a mai Szatmár vármegye területén, a szintén besenyő eredetűnek feltételezhető Gömör ispán pedig a mai Gömörben vetette meg a királyi kormányzat alapjait. A Kér-törzs nyugati szállásainak területén Szent István királyunk, az ország védelmének szempontjából egyik legfontosabb részét, a soproni -országkapuk vidékét tehát a nyék-töredék és a vendég besenyők hűségére bízta.

2 1 Hóman Bálint : Magyar Történet, I. 220 1. 2 Belitzkjy János : A nyugatdunántúli és felvidéki besenyő telepek. Domanovszky Emlékkönyv. 1937. 78—79. lk.