Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

területnek a mai Hont vármegyének lett az első ispánja. A példán kívül, már maguk a józan ész követelményei is azt mutatják, hogy a többi megyék vezetőinek, ispánjainak is a királyhoz hűséges urak köréből kellett kikerülniük. Nagyon jól látjuk ezt a lázadó Ajtonyt legyőző Csanád vezér esetében, akit azután királyi rokona, hiszen Csanád Doboka fia volt, a legyőzött nagyúr birtokainak egyrészéből alakított megyének, Csanád megyéjének, ispánjává tett. De ott találjuk a szent király várispánjai között a Csanád-, Szolnok-, Hont­nemzetségek ősein kívül a később Sopronban is birtokos Ják-, Csák-, Aba- és Bors- vagy Miskolc-nemzetségek őseit is, amely utóbbi három nemzetség szintén kétségtelenül a királyi család rokona volt. 1 Az ispáni tisztség éppen úgy, mint az adománybirtok, nagy vonzóerővel bírt a nemzetségi értelemben vett nemesi társadalom tagjaira. A tisztségviselés, éppen úgy, mint az adományozás rend­szerével meghonosodott személyi birtoklás utat nyitott az egyéni érvényesülésnek. Ezért mind többen léptek a király szolgálatába és ezeknek a tisztséget viselő nemzetségi tagoknak révén szoros személyi kapcsolatok keletkeztek a király és a nemesi társadalom között. Ezzel magyarázható, hogy Szent Istvánnak a törzsi kereteket szétromboló megyerendszere az ország vezető, honfoglaló ősöktől származó nem­zetségeinek sorában nem talált heves ellenzésre és csak az egyes ki­magasló törzsfőnökök vagy fejedelmi méltóságra törő, meghajolni nem tudó egyéniségek, az Ajtonyok és a pogányságukhoz ragaszkodó Koppányok, Vaták és besenyő Thonuzobák, szálltak szembe a király hatalmával. Annak magyarázatát pedig, hogy a mesterségesen is szított nemzeti ellenállás a keresztény királyságot intézményeivel és vallásával egyetemben nem söpörte el, a kialakuló személyi érdek­kapcsolatokon kívül, Szent István törvényhozásának bölcsességében találhatjuk meg. Az új törvényeknek nem a régi társadalmi és gazda­sági szervezet és jogrend megváltoztatása és újjal helyettesítése, hanem csak az azok mellett kialakult új, királyi, társadalmi és gazda­sági szervezet jogviszonyainak, a keresztény királyság jogrendjének szabályozása volt a céljuk. 2 1 Hóman Bálint: Magyar Történet, I. 183., 235. lk. 2 V. ö. a Szent István emlékkönyvben lévő tanulmányommal. — Továbbá Hóman Bálint : Magyar Történet, I. 234— 235. lk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom