Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

ben megkönnyítette, hogy az augsburgi vereség után a magyarok támadó hadjárataikat abbahagyták. Ennek a német előnyomulásnak a részletesebb tárgyalása Sopron vármegye történetének keretében azért szükséges, mert a ránk kényszerített trianoni békeszerződés a megyének jelentős, német lakta területeit csatolta Ausztriához. Az osztrák tudományos körökben akkor, a politikai események forgatagában, számos történész elvesztette tárgyilagos ítélőképességét a multakkal szemben és ősi német területként kezdték feltüntetni az elcsatolásra ítélt vidékeket. Ennek a felfogásnak nemcsak a tények, hanem a mult eseményei is ellentmondanak és az, hogy az elfogult szerzők maguk is egykor a történeti igazság alapján állottak. Az olasz tartományok — a friauli és veronai határgrófságok, továbbá a trentói és isztriai grófságok — német kézbe jutása, azok egyesítését eredményezte, mert I. Ottó, Berengárnak, Olaszország királyának, 951-ben történt meghódolása után, azokat elszakította Berengár országától és kormányukat öccsére, Henrik bajor hercegre bízta.

1 Ezáltal a magyarok itáliai kalandozásai elé is hatalmas gát tornyosult. Az olasz tartományok védgát szerepét csakhamar kedvezően megérezték a németek és védelmük további kiépítése céljából most már keletibb fekvésű területek birtokbavételére gondoltak. 970-ben esik először szó a Karintiától keletre fekvő Mura melletti őrgrófságról, amely a magyarok földjével határos, későbbi Stájerországnak képezte magvát. Ezen a területen különösen a szomszédos Bajorországból származó főpapok és főnemesek szereztek birtokokat vagy még inkább igen gyér szláv lakosságú puszta területeket, amelyeket újonnan telepített német parasztokkal műveltettek. Ezen a területen a kiváltságos rendhez tartozó nagybirtokosok a X. század végétől kezdve már nagyobbrészt németek és pedig, mivel a bajor jogszokás alkalmazása mellett iktatták be őket új birtokaikba, következtethetjük, hogy túlnyomórészt bajorok voltak, akik azután birtokaik földmívelő elemét is szintén a szomszédos bajor területekről telepítették az egyre gyérülő és beolvadó szláv telepek közé. Ugyanekkor a Duna mentén is fokozatosan előnyomultak kelet 1 Huber Alfonz : Ausztria története. Budapest, 1899. I. 129. A továbbiak során főleg őt követem, bár az újabb kutatásokat is figyelembe vettem.