Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
neveket viselték előszeretettel a X—XI. században. 1 Ha a Fertő vidékének a térképére rávezetjük az oklevélileg is igazolt helyneveket, akkor ott meg fogjuk találni a honfoglaló Tétény vezértől származtatott nemzetség csaknem minden egyes X—XI. századi tagjának és az Anonymus korában élt Maglódnak a nevét. Tétény honfoglaló vezér nevét, aki ezek szerint a Nyék-törzs élén állott a mosoni Tétény, fiának, Harkának a nevét talán a soproni Harka, leányunokája Saruid nevét pedig valószínűleg a mai Sarród, a középkori Saruid őrzi. Talán az ő nevét találjuk meg még RépceSarud nevében is. A Maglód személynév emlékét pedig esetleg a már tóközi Maglóca neve őrzi. A X. századi törzsi és nemzetségi neveknek ilyen csoportos előfordulása nem lehet csak pusztán a véletlen játéka, hanem annak bizonyítéka, hogy a Fertő vidékére tényleg a Nyéktörzs, a marosmenti gyulák törzsének egy töredéke elszármazott és hogy ez a töredék a vezéri nemzetség vezetése alatt állott és talán ennek egyik tagja is itt élt. A Kér-törzs és a Nyék-törzs ősi szállásbirtokainak pontos megjelölését — mint már jeleztük — a Harka személynév nyéktörzsi szereplése megnehezíti. A Kér-törzs törzsfői voltak ugyanis a harkák, a nyék törzsfői pedig a gyulák, amely két méltóságnév, mint minden más török népnél is, személynévként is előfordult. Ezen a kölcsönösségen a magyar törzsek törzsfői nemzetségei között is a legkevésbbé sem csodálkozhattunk, hiszen adataink szerint ezek a nemzetségek a X. században szoros rokoni kapcsolatokban voltak egymással. Ezért azután a sopronmegyei Harka szállás birtokosa épúgy lehetett akár Gyula, akár Bulcsú vezéri-nemzetsége. Mégis inkább a Kér-törzs vezéri nemzetségének birtoklása mellett látszik szólni az a tény, hogy a soproni Harka várföld volt, vagyis hogy nem egy nemzetség, hanem a király kezébe került az idők folyamán, amit a Vérbulcsu-nemzetség Koppány lázadása idejében való állásfoglalása lehetővé is tett. Ugyanez állhat azonban a Gyulák nemzetségének soproni birtokainak egyrészére is és így nincs módunkban eldönteni a soproni Harka ősi szállásbirtokos nemzetségi hovatartozását. 2 1 Az egész kérdésre nézve v. ö. Melich János : A honfoglaláskori Magyarország. Budapest, 1925-1929, főleg a 36- 50., 70., 194-195. lk. 2 Beliízky János : A nyugatdunántúli és felvidéki besenyő telepek, i. h. 78—80. lk., különnyomat 22— 24. lk.
