Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Rábai őrgrófságot, amely a mai Sopron megyét is magában foglalta. Ekkor, 907-ben került most már véglegesen a magyarok kezébe a Fertő melléke és ekkor szállták meg egyes magyar hadak a Bécsimedencét. A Bécsi-erdőn túl az Ennsig a magyarok szintén birtokukba vették a vidéket, de ott csak őrségeket hagytak és az egész területet elpusztítva, ősi török szokás szerint országválasztó köznek, gyepüelvének, vagyis a Bécsi-erdőt véve határul, erdőelvének, vagyis erdélynek hagyták.

1 A Dunántúl 907. évi teljes megszállásával a történelmi Magyarország törzse teljes egészében a magyarság birtokába került. Az ezen a területen élő avar-székely, bolgár-szláv és pannon-szláv elemek nem tanúsítottak sok ellenállást, hanem önként fejet hajtottak a hódító előtt. A morva-szlávokról pedig úgy emlékeztek meg az egykorúak, hogy azok teljesen behódoltak a magyaroknak, leborotválták hajukat és látszatkereszténységüket elhagyva, ismét pogány szokások szerint éltek. A nyugati végeken és a Dunántúl közepén, a pannonszláv hűbéres fejedelemség területén letelepült meglehetősen gyérszámú németség és a nagybirtokos német urak az új urak elől nyugati hazájukba menekültek és csak töredékük maradt vissza rabszolgasorba süllyedve. 'Ç, A magyar törzsek régi szokásaikhoz híven rendezkedtek be az új haza földjén. Az egyes törzsek külön-külön, egymástól lakatlan, törzsközi választókerületektől elhatárolva szállták meg az országot. Ezeknek az egykori törzsi területeknek eredeti kiterjedése a hazai krónikáknak családi hagyományokon alapuló följegyzései, az oklevelek és az élő nyelvhasználat helyneveinek elemzése alapján ma már meglehetősen biztosan meghatározható. Megkönnyíti ezen területek kiterjedésének megállapítását, hogy a nemzetségi és a törzsi szállások rendszerint az első birtokosok neveit, illetve a törzs nevét őrizték meg. Ezek a személynevek az illető vidéken szállásbirtokos nemzetségek és családok leszármazói sorában hagyományossá váltak és később is egy-egy nemzetséghez, sőt törzshöz való tartozásnak ismertető jeleivé lettek. A rendelkezésünkre álló anyagból az egyes települések és telepítések idejére nézve csak az okleveles és krónikás feljegyzések tudnak 1 V. ö. Belitzky János : Nyugatmagyarország határőrnépei és védelmi rendzere a középkorban. A bécsi magyar történeti intézet évkönyve. Budapest, 1934.