Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

repet szánta, amit előbb bolgár szövetségesei teljesítettek, vagyis a morvák fékentartását. A következő évi morva hadjárata alkalmával már nem hallunk hírt magyar segítségről, nincs tehát kizárva, hogy 894-ben csak egy vállalkozó szellemű magyar csapat távoli kalandjával van dolgunk, amelynek célja mai hazánk területének kikémlelése lehetett. Az etelközi magyarság, az uralkodó felfogás szerint, a bolgár földön szenvedett vereség és a besenyő támadás következtében, 895. év őszén kelt át a Kárpátok hágóin.

1 Az új hazába érkező magyarok helyzetét rendkívüli módon erősítette, hogy a gyermek Lajos német király uralkodásának elején Németországban mindenfelé zavar és felfordulás kapott lábra. A magyar veszélyt leginkább a német birodalom keleti részein lakó bajorok érezték meg, akik közé a dunántúli kis szláv fejedelemségek és a rábamenti őrgrófság menekülni kényszerült nagybirtokos urai is tartoztak. Ezért a bajorok nem várták meg, míg az egész németség megmozdul, hanem bízva magukban, a 907. év június havában az egész bajor nemzet fegyvert fogott. A hadsereg élén a püspökök és a grófok, a bajor egyház feje, Theotmár salzburgi érsek és a vitéz Luitpold őrgróf állottak. Ekkor még a régi Ostmark és a felsőpannóniai Rábamenti őrgrófság névleg még bajor terület volt, ámbár a kalandozó, csatangoló, zsákmányoló magyar hadak keresztül-kasul járták. A bajor sereg úgylátszik, ellenállás nélkül haladt keresztül ezeken a területeken. Az egykor általánosan elfogadott régi nézet szerint átkelt a Rábán is és Bánhida környékén, valószínűbb azonban az újabb kutatások szerint, hogy Pozsony, Bécs vagy Ennsburg mellett, 907 július 6-án végzetes és véres vereséget szenvedett. A bajor sereg, a bajor nép szemefénye, úgyszólván teljesen ottveszett Vezérei, Luitpold őrgróf, Theotmár érsek, a freisingi és a sâben. püspökök, számos gróf, mind elestek.

2 Az úgynevezett bánhidai csata után a bajorok nemcsak végkép lemondtak a már magyaroktól úgyis megszállt Alsó-Pannóniáról* hanem levonva a következményeket és menteni akarva azt, ami még menthető volt, teljesen kiürítették Felső-Pannóniát, az úgynevezet t 1 Hóman Bálint: Magyar Történet, I. 119. 1. 2

Pauler Gyula: A magyar nemzet története Szent Istvánig. 45—46. lk. — Hóman Bálint: Magyar Történet, I. 133. 1. 10* 147