Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

királyi palota is állott, ahol 869-ben egy igen látogatott királyi ítélőszéket tartottak.

1 Ezek a tények arra engednek következtetni, hogy a sík területen, a régi Carnuntun és Sa varia között lakó avarság ekkor már nem jelentett veszedelmet a németségre és következésképpen meglehetősen gyérszámú is lehetett. A mai Sopron vármegye területén élő avarság közelében jelentősebb szerepre csak a század derekán juthattak a frank birodalom hatalmát képviselő német urak. A soproni német telepek ennek következtében elsősorban katonai jellegűek voltak. Az avar birodalom nyugati területeinek birtokbavétele után ugyanis a birodalom határának mindenkori biztosítására két őrgrófságot, az Ostmarkot és Steiermarkot szervezte meg Nagy Károly. Ezek előtt Pannónia felső részén, a Rábától északnyugatra pedig két grófságot találunk, amelyek választóvonala körülbelül Sopron és Vas vármegyék mai határának irányában húzódott. Ennek a két felsőpannóniai területnek 844-ben Ratpod és Richhari voltak a grófjai. Az északabbra fekvő grófságnak kelet felé való igazolható végső határa a Morva torkolatától a Sopronig húzható vonalig, vagyis a Fertő-tó nyugati partjáig terjedt. Ennek a grófságnak — amelytől keletre az avarok pusztája következett — egyes helyein erődítmények épültek, amelyekben frank katonaság őrködött a birodalom békéje és határterületeinek biztonsága fölött. A várak építésénél természetszerűen alkalmazkodtak az egykori római telepek helyén fellelhető romokhoz, amelyeket a földvárak építésénél nagyszerűen fel lehetett használni, így támadt azután új élet a régi római Scarbantia helyén is, ahol Odinburg néven karolingkori telep keletkezett. Ezek az erődítmények azonban nem egy, a nagy német tömbbel összefüggő német lakosságú területen emelkedtek, hiszen közbeeső nagy területek, mint aminő Felső-Ausztria és a Bécsi-medence, részben még lakatlanok voltak. Ezek a mai osztrák területek benépesülni igazán csak a XI. századtól kezdtek és addig csak szigetszerű telepekről beszélhetünk. Jelentős szerepük volt azonban a telepítések terén az Ostmarkban és az ezzel határos grófságokban a passaui egyházmegye birtokszerzési és térítési törekvéseinek. A passaui egyházmegye virág^uber: i. m. 1.49.