Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
korának megindítója és a gazdasági kultúrája magvetésének lelki mozgatója Hartivicus püspök volt, aki 840 óta állott az egyházmegye élén. 1 Ennek a Hartivicus püspöknek a bíztatására, mintegy az egyházmegye vagyoni állagának növelésére történt, hogy 859-ben II. Lajos német király püspöktársának, Albricusnak tíz mansio nagyságú birtokot adott a Rába és a Chuomberg között egészen a Nuzpachig, az azon rajta levő ingóságokkal együtt. Az adománylevél közelebbről is meghatározza a területet, amely eszerint Amalger és Vwaltilo birtokai között feküdt és Odinburchig, valamint azokig a helyekig terjed, ahol a hegység elkezdődik. 2 Az ekként adományozott birtok térbeli elhelyezése azonban nehézségekbe ütközik és erre nézve a kérdéssel bővebben foglalkozó Veszelka László is helyesen rávilágított. Kifejtette, hogy igaz ugyan, hogy egy Chuomberget, azaz Kaumberget ismerünk ma is a WienerWaldban, de hangtani megfelelés a mai helynév és a 859. évi oklevél helyneve között alig van, feltéve, ha a nevet helyesen írta az oklevél, illetve az azt megőrző másolat. Abban az esetben pedig, ha tényleg a wienerwaldi Kaumbergről van szó, az akkor a közötte és a Rába (vagy talán a Repce) között elterülő terület is sokkal óriásibb, semhogy ott tíz mansionyi kiterjedésről beszélhetnénk. Egy mansionyi föld ugyanis egy háznép által megművelhető területnek felel meg. Valószínű tehát, hogy az oklevél inter Raba et Chuomberg kifejezése talán csak tágabb értelemben vett földrajzi hely megjelölés, hiszen valószínű, hogy a Salzach balpartján lévő Ostermieting- (Ostermontig) ben kiállított oklevél írója nem ismerte az oklevélben szóbanforgó területet. Közelebbi meghatározásként a két birtokos említett birtoka szerepel. Az a nézet, hogy az oklevélben szereplő Chuomberg a mai Stájerországban fekvő Kumberggel lenne azonos, nincs megokolva. 1073-ból egy német kútfő azonban egy Rába melletti Chuniberget említ. Veszelka, hangtani alapokon elindulva, nem tartja valószínút1 Veszelka László : Sopron régi németsége és a német nyelv feltűnése a városi kancelláriában. Sopron, 1934. 8—9. lk. A német irodalom bő felhasználásával szűrte le eredményeit. a Fejér VII. 5., 26. tévesen 800-ból keltnek írja. —Stessel József : Sopron vármegye nyugati területe. Századok, 1903. 432. 1. — Veszelka i. m, 10. 1. Az oklevél eredetije nincs meg, XII. századi másolata a müncheni Staatsarchivban van.
