Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

azonban a Csepregen időző Rozgonyi Simon előtt Harkai István Péter nevű fia és Erzsébet nevű felesége megjelentek és kijelentették, hogy nagy szükségtől hajtva Sopron városának örökáron eladták Harka és Egered községekben lévő birtokaikat.

1 így tehát ez a két nemesi birtok is végleg a város kezébe került, mert valószínű, hogy ezekre vonatkozik Zsigmond király 1413 december 6-án kelt oklevele, amelyben értesítette Sopron városát, hogy teljesíti kérelmüket és megengedi, hogy az örökösök nélkül elhalt Harkay (az oklevélben Harky) Péternek a királyra szállt és a soproni zsidók ötszáz forintnyi kölcsönével megterhelt birtokát a zsidóktól kiválthassák és örök időkre megtarthassák.

2 A kisebb-nagyobb zsidókölcsönökkel terhelt nemesi birtokok száma kétségtelenül jóval nagyobb lehetett, mint amennyiről a reánkmaradt oklevelek alapján tudunk. Az ilyen üzletekben külföldi zsidók is szép számmal lehettek képviselve. Egy ilyen esetre vet világot Vilmos osztrák herceg 1401 május 18-án Bécsben kiadott bizonyságlevele, amely igazolja, hogy Pokfusz Oszvald é ; a bécsújhelyi zsidók között egyezség jött létre, amelynek értelmében Pokfusz arra kötelezte magát, hogy soproni házát és megyeri szőlejének azévi termését tartozása fejében Izsák zsidónak át fogja engedni.

3 Hány ilyen üzletet bonyolíthattak le, amelynek ma már semmi emléke. A zsidókölcsönök lassú elmaradása a gazdasági élet bizonyos pangásának volt a jele. Ebben nagymértékben része volt a XV. század zavaros, háborús, éveinek. A vármegye birtokosainak rossz gazdasági helyzetére nézve jellemző adatokat szolgáltatnak az ebben a korban nagymértékben elszaporodott birtokelzálogosítások. A zálogolások, a cserék és az eladások azonban nem hasonlíthatók a XIV. század birtokkialakító folyamataihoz, hanem inkább a már kialakult keretek közötti vegetatív életmegnyilvánulásokhoz. Nem születnek többé megyénkben új nagy uradalmak, hanem a régiek élnek vagy halódnak tovább. Birtokos családjaink sem tör1 Magyar-zsidó okit. I. 133-134. lk. — Hazai okmt. IV. 264. 1. 8 Magyar-zsidó okit. I. 141 -142. lk. — Hazai okmt. II. 198. 1. 3 Magyar-zsidó I.oklt. 114-115. lk. — Hazai okmt. IV. 242. 1.