Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

nek nagy birtokegységesítési tervek megvalósításai után, hanem igyekeznek úgy ahogy csorbíttatlanul átmenteni őseik vagyonát.

1 * * * A XIV. század végének leghatalmasabb sopronmegyei birtokos urai a Kanizsaiak voltak. Gazdagságuk, hatalmuk, befolyásuk fejedelmi megnyilvánulásait már az előzők során láttuk. Bukásuk okait szintén ismerjük és tudjuk, hogy annak, amit a régi fényből és gazdagságból megmentettek, éppen Sopron vármegyei birtokaik képezték alapját. Ezért volt olyan nagy csapás a Kanizsai-családra nézve a Soprontól nyugatra eső területeknek Frigyes császár és hívei kezébejutása. Nagy Lajos király halála után 1387-ben Zsigmond királytól kapták meg a Kanizsaiak egyik legnagyobb uradalmukat, a kapuvárit. Ehhez az uradalomhoz Kapu vára és helysége, Lövő, Vitnyéd, Iván, Kecöl, Szil, Pordány, Bogyoszló, az elpusztult Istvánháza, továbbá Babot, Erdő, Hidász, a beledi hídvám, a hozzátartozó üres jobbágy telkek tartoztak. A nevezett helységek fölött gyakorlott kegyúri jog is a Kanizsaiakat illette.

2 A kapuvári uradalom után 1390-ben kapták meg a lékai uradalmat, amelyet eleinte tulajdonképpen zálogként bírtak. Ehhez Léka várán kívül Bodonya, Dérföld, Kövesd, Kőhalom és Pulya tartoztak.

3 Ugyanebben az évben a hűtlenség bűnébe esett, osztrákoktól visszafoglalt Rojiak birtokait 1 Az a nagyszámú és gazdasági szempontból mégis gyérnek mondható adathalmaz, amely a vármegye XIV. századi birtokos családjainak az életére vonatkozik, a XIV. század folyamán egyre jobban duzzad, úgyhogy az adatok részletes tárgyalása ekkor már kívül áll egy megyetörténet ily irányban szűkre szabott keretein. A vármegye élete szempontjából nem is az a fontos, hogy egyes családok pontos leszármazási táblázatait hozzuk, hanem hogy azt vázoljuk, milyen mértékben vették ki részüket az egyes családok a megye gazdasági és politikai életének irányításából. Ha ilyen szempontokból nézzük a megnövekedett adathalmazt, bizony arra a megállapodásra kell jutnunk, hogy ezen a téren sok kívánni valót hagy az maga után. Érdekel azonban bennünket ezeknek a birtokos családoknak az életmódja is és ezen a téren — bár csak külső megnyilvánulásaiban — már valamivel több fölvilágosítást nyújtanak a ránk maradt oklevelek, 2 Hazai okmt. V. 165-166., 167-168., 171., 177-183. lk. — 1401-ben egy összesítő adománylevélben ismét olvasunk Kapu, Borostyánkő, Léka és Csepreg uradalmainak a Kanizsaiak részére való adományozásáról. Nagy, I. 541—553. lk. — Pór Antal: Az Osl-nemzetség története. 40. 1. 3 Nagy, I. 500. 1.