Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

is, akik Bécsújhelybe költöztek, ahol azonban jó ideig éppen úgy felkeresték őket az érdekeltek, mint régebben Sopronban. így tett Nagyhőflányi (Agyagosi) Péternek Antal nevű fia is, aki 1386 január 14-én megjelenvén a győri káptalan előtt élőszóval elmondta, hogy Nagyhőflányban lévő, örökösödés útján kapott birtokának háromnegyedrészét, minden hozzátartozó felszereléssel együtt, Fraknói Pál comesnek eladta. A vételár tíz talentum híján kétszáz font dénár, továbbá a régen Sopronban, az eladás idején pedig Bécsújhelyben lakó Smerel (Smerlein) és Ewal (Everlein) zsidóknak járó adósság és annak komatai voltak, amely utóbbiakra a kérdéses birtok volt elzálogosítva.

1 A XIV. században Európaszerte fellángolt zsidóüldözés magyarországi hullámainak lecsillapodása után ismét a nagyobbösszegű készpénzre igényttartó nagybirtokosaink voltak azok, akiknek védőszárnyai alatt a pénzüzletekkel foglalkozó zsidóság újból elhelyezkedett. Ilyen természetű kiváltságot adott 1393 július 24-én Zsigmond király Garai Miklós macsói bánnak, hogy ő és János nevű testvére, valamint örököseik Kőszeg városukban külföldről hozott zsidókat tarthassanak, nekik vallásuk szabad gyakorlását megengedhessék és velük kényük-kedvük szerint rendelkezhessenek.

2 A soproni határhoz közeleső Kőszeg zsidói valószínűleg Sopron vármegye gazdasági életébe is jelentősebb mértékben bekapcsolódtak. A zsidó kölcsönökkel volt kapcsolatos az is, hogy Harka és Egered teljes egészében Sopron város kezébe került. Harkai Péter nemes ember, soproni polgár ugyanis egy Ayzel nevű zsidónál négyszáz aranyforint értékben elzálogosította harkai és egeredi birtokrészét. Ugyanezeket a birtokrészeket utóbb ötszáz forintért, amint ez a győri káptalan 1400 április 28-án kelt iratából kitűnik, Sopron városának is elzálogosította. Sopron városa az Ayzel zsidónak a négyszáz aranyforint tőkén kívül a száz aranyforintra felszaporodott kamatokat is kifizette és ezzel megszerezte a birtokok zálogjogát.

3 Az erre az ügyre vonatkozó káptalani iratot 1400 november 29-én Zsigmond király is megerősítette.

4 1410 május 29-én 1 Magyar-zsidó okit., I. 98- 99. lk. - Fejér, X. 1. 315. 1. 2 Magyar-zsidó okit., I. 106-107. lk. 3 Magyar-zsidó okit., I. 112-113.11c. — Hazai okmt. IV. 240. 1. Házi, 4 Magyar-zsidó okit., I. 113-114. lk. — Hazai okmt. IV. 264. 1. Házi,