Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának Oklevél-gyűjteménye. I. rész: középkori oklevelek 1236-1526 (Sopron, 1928)

több izben tesznek említést.

1 Nem lehetetlen tehát, sőt igen valószínű, hogy a vármegyénél lassankint felszaporodott, bizonyára nem is jelentékeny mennyiségű iratanyag („levéltár") állandó székhely vagy megyei központ hiányában ide-oda vándorolt, ennek során jórésze el is kallódhatott, más része talán tűz martaléka lett, esetleg egyébb csapásoknak esett áldozatul. A helyzet ebben a tekintetben csak akkor kezdett javulni, amikor a vármegye iratanyaga állandóbb elhelyezést kapott Nemeskérett, bár itt sem jutott végleges otthonhoz, mert később is, nem egy izben, az ide-oda hányódás keserű sorsát kellett elszenvednie.

2 Ha a fent elmondottak érthetővé teszik is, hogy levéltárunk helyi eredetű és vonatkozású középkori törzsanyaga igen fogyatékos, de még mindig megoldatlan marad az a kérdés: mikor és hogyan kerültek ugyancsak a törzsanyagunkba azok a középkori oklevelek, melyek viszont Sopron megyével (legalább is látszólag) semmi közelebbi vonatkozásban sincsenek ? Minthogy maguk az oklevelek sem adnak felvilágosítást arról, hogy a bennük megörökített ügyek minő vonatkozásban érinthették vármegyénket és mivel levéltárunk ujabbkori anyagában sem találtam (legalább is eddig még) olyan adatot, mely e tekintetben nyomra vezetne, csak az látszik valószínűnek, hogy ezek az idegen vonatkozású oklevelek magánúton és nem keletkezésükkor, hanem csak jóval későbbi időpontban jutottak vármegyénk levéltárába, a törzsanyagba történt besorsolásuk közelebbi körülményeit pedig talán család- és birtoktörténeti adatok segítségével lehet majd megállapítani. Ismeretes ugyanis, hogy a nemesi ismét Csepreg (43. és 52. f. sz. oki.) ; 1452-ben : Kál (68. f. sz. oki.) ; 1471-ben Sopron (Sopronra. Okltr. II. 473. 1.); 1499-ben: Németi (101. sz. oki.) 1520-ban Ujkér (120. sz. oki.) ; 1522-ben ; Németi (123. f. sz. oki.) stb. 1 így pld. 1580-ban Ujkér, Szt.-Miklós, Németi, Keresztúr, Csepreg, újból Ujkér; 1585-ben Szt.-Miklós, 1595-ben Lozs a gyűlési hely; 1648-ban Ujkérről Szt.-Miklósra, innen 1651-ben Nemeskérre helyezik át a székhelyet és ezért itt 1669-ben „vármegyeházát" is emelnek. (Kgy. jkvek 1. 52., 273-, 348., 354 ; II. 743 ; IV. 368. 1 ). Ezenkívül gyűléseket tartanak még továbbra is Kereszturon (1681.), Sopronban (1708.) stb. (U. ott II. 1244., IV. 1472. 1.). Különös, hogy az egyik ilyen székhelyváltoztatás okát egész iratsorozatok csak így jelölik meg : Nos Universitas Cottus Sopr. sedriae oppidi Szt. Miklós, quo nimirum ex possessione Uyker, loco alias usitato, ob certas rationes eadem sedria est translata, damus pro memória etc. (PL. A. Jurid. T. 1. fasc. 22. N° 1017.) 2 Szomorú példák erre : a levéltár beköltözése Nemeskérről Sopronba (1786.), itt — vármegyeház hiányában — átrakása pár év alatt négyszer egyik bérházból a másikba, majd részben az első megyeházára, utóbb pedig a mai helyiségeibe (1834.), végül 1921-ben elszállítása Eszterházára, itt elraktározása előbb ideiglenesen, azután egy másik, állandóbb helyen és onnan visszaszállítása ismét Sopronba. Az utolsó másfélszáz év alatt tehát legalább 9 izben hurcolkodott levéltárunk.