Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának Oklevél-gyűjteménye. I. rész: középkori oklevelek 1236-1526 (Sopron, 1928)

birtokok tulajdonjogára s ennek változásaira vonatkozó adatokat régente, telekkönyvek hiányában, milyen körülményes eljárás során lehetett csak és kellett elég gyakran az érdekelteknek igazolniok. Az erre szolgáló írásos bizonyítékokat éppen ezért a családok féltve őrizték. Igen valószínű tehát, hogy azok a családok, esetleg csak egyes családtagok, akiknek talán eredetileg más megyékben (vagy azokban is) volt birtokuk, vagy átköltöztek megyénkbe, amikor családi irataikat is magukkal hozták, vagy legalább is a már itt élő nemes családokkal jutottak szorosabb rokoni (esetleg más) kapcsolatba s ennek révén a tulajdonukban volt iratok is az utóbbiak kezére jutottak. Itt azután vagy azok, vagy emezek, családi kapcsolataik, bírtokjogaik, nemesi kiváltságaik stb. bizo­nyítására felhasználták azokat, esetleg legfontosabb irataikat ügyeik elintézéséig (később talán véglegesen) a vármegye ható­ságának őrizetére hagyták. Levéltárunk ujabbkori Nobilitaria és Juridica anyagában erre lehet példát találni s így reményem van arra, hogy ez a feltevésem a levéltárrendezés során a közép­kori törzsanyagunk (legalább is) nagyobb részét illetően is ada­tokkal fog igazolást nyerni. S ez annyival inkább hihető, mert levéltárunk egész középkori anyagának szinte jellegzetes vonása, hogy abból majdnem teljesen hiányzik a szűkebb értelemben vett politicum : csupa magánjogi vonatkozású oklevelet tartalmaz, amelyek tehát csakis a bennük megnevezett, vagy az ezek révén érdekelt családok tulajdonából juthattak vármegyénk levéltárának törzs­anyagába. 1 Ha ezt a feltevést elfogadjuk, érthetőbbé válik az is, hogy a levéltárunkban őrzött középkori oklevelek tartalmilag, vagy helyesebben személyi és tárgyi vonatkozásokban annyira eltérnek egymástól ; jóformán csak apró mozaikok, melyek egységes, össze­függő képbe alig illeszthetők. Ez a sajátosság egyébbként már abban a külsőségben is kifejezésre jut, hogy ezek az oklevelek annyiféle helyről valók ; a királyi okleveleken (21), valamint a 1 így pld. a 26. f. sz. a. közölt oklevél, melyben István herceg, Nagy Lajos király öccse, egyik kőrösmegyei birtok tulajdonjogáról Ítélkezik és amely ezek szerint Sopron megyével semmi vonatkozásban sincsen, valószínűleg a Rádóczi-család kezéből került levéltárunkba. Erre vall ugyanis az a — jóllehet XVII. századi írással irt — töredék, mely az említett oklevél hátlapján olvas­ható : Kanizka ín Cottu Crisiensi nobilium Lathon (?) de Radocz. Ugyanaz a kéz, mely a de Radocz szavakat irta (vagy felülírással utólag talán csak olvas­hatóbbakká tette azokat?), ezt a megjegyzést fűzi ehhez: apparet ex his famí­liám Radoczy bona et iura possessionaria in comitatu Crisienti habuisse. Más kérdés azután, hogy a Rád óczy-családnak, mely a XV. században még Vas megyében virágzott, micsoda kapcsolata lehetett Sopron vármegyében. Egyik ugyancsak Vasmegyét érintő adománylevelüket is vármegyénk levéltára őrzi. (L. 85. f. sz. a.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom