Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának Oklevél-gyűjteménye. I. rész: középkori oklevelek 1236-1526 (Sopron, 1928)

sessiones ín Osly, item terciam partém possessionis Pinnye eidem inscribit. (fasc. 5. N° 9.) 1490. Protectíonales pro Ladislao Pinnyei ne capitanei in Austriam profecturi in bonis eiusdem condescendant aut damna iam quaep inférant, (fasc. 5. N° 10.) 1524. Procuratoria constitutio Antonii de Pinnye (fasc. 5. N° 11.) Akik ezt az oklevélgyűjteményt végiglapozzák, talán kissé meglepődve fogják látni, hogy az ősi Sopron megye levéltárában levő amúgy sem nagyszámú középkori oklevél közül aránylag mily kevés a sopronmegyei vonatkozású : mindössze 31 drb ; a többi oklevél, számszerint tehát 98, , nagyrészt a megyénkkel szomszédos Zala- és Vas vármegyéket, 'néhány darab közülök Győr-, Nógrád-, Somogy-, Tolna- illetve Veszprém stb. megyéket érdekli közelebbről, egy kisebb sorozat pedig Óbudára vonatkozólag szolgáltat figyelemre méltó adatokat. Vármegyénk levéltárának középkori anyaga tehát főleg más vármegyékre vonatkozó adatokat tartalmaz, aminthogy a sopronmegyei vonatkozású okleveleket viszont más köz- és magángyűjtemények anyagából keresgélték ki a hangyaszorgalmú kutatók. Arra a szembeötlő jelenségre, hogy vármegyénk levéltárában több az idegen, mint a helyi vonatkozású középkori oklevél, magyarázatot első sorban is abban találhatunk, hogy ezeknek az okleveleknek túlnyomó része letét, mely a petőházi Ze&e-család levelesládájából került vármegyénk levéltárába s ennek a családnak főként más megyéket érintő, szövevényes birtokjogával és szerteágazó családi kapcsolataival van összefüggésben. Feltűnőbb tehát az a helyzet, hogy levéltárunk törzsanyagában is csak egyetlenegy sopronmegyei vonatkozású középkori oklevél akad, amikor pld. Sopron szab, kir. város levéltárából 49 ilyen oklevelet közöl Nagy I, a sopronmegyeí oklevéltárban. Ugyancsak jellemző az is, hogy míg levéltárunkban vasmegyei kiadvány már 1362. évből található, addig abban a legrégibb sopronmegyei kiadvány 1449, évből való, de ez sem tartozik a levéltár törzsanyagához. Ezt tudván, szinte önkéntelenül felmerül az a kérdés, hova lett vármegyénk levéltárának helyi vonatkozású és eredetű középkori anyaga? Mert az aligha lehet csak kétséges is, hogy a XIV,, de méginkább a XV—XVI. században Sopron vármegyének is volt saját iratanyaga. Hozzá még nemcsak a tulajdonképeni vármegye, hanem a vele szerves kapcsolatban állott Rábaköz külön administraciós működésének ís vannak írásos nyomai, amint ezt — többek között — a sopronmegyeí okíevéltár