Varga János: Románok és magyarok 1848-1849-ben (Budapest, 1995)

magában még nem jelenti a nemzeti igények elejtését. Ha viszont kiderül, hogy a tényleges megbékélésre a magyarok kikötései miatt még sincs eshetőség, akkor a tárgyalások húzásával időt lehet nyerni addig, amíg a várva várt osztrák segítség a havasokhoz ér. Jancu véleménye végül is határozottá emelkedett. Igaz, úgy, hogy a radikálisan magyarellenesek közül többen, így Balint, nem vettek részt az e tárgyban folyt megbeszélésen, mert nem értesültek idejében annak helyéről és időpontjáról. Dragos megkezdte hát tárgyalásait Abrudbányán, Csutak pedig a siker előmozdítása érdekében és a jószándék bizonyítékául kilencnapos egyoldalú fegyverszünetet hirdetett, holott erre saját csapatai vonatkozásában sem volt jogosult. Ráadásul játék volt a tűzzel e lépése. Mert mit vélnek a románok, ha közben egy másik - Csutak döntéséről mit sem tudó - magyar csapat megtámadja őket? Dragos helyzete meglehetősen kényes. Jancuék csalódottak az ajánlat soványsága miatt. Mégis a párbeszéd mellett határoznak a tárgyalások végleges beszüntetése helyett. De két feltételhez kötik az egyezkedés folytatását: a megbeszélések ideje alatt általános fegyverszünet lépjen életbe, a személyi amnesztiát pedig kollektív bűnbocsánat váltsa fel. Dragos könnyelműen megígéri, hogy Debrecenben mindezeket kieszközli. Jószándéka kétségtelen, ígérete azonban felelőtlen. Hiszen Kossuth, már akkor, amikor átadta néki a megbízólevelet, a leghatározottabban leszögezte, hogy fegyvernyugvásról és kollektív közkegyelemről szó sem lehet. Mitől reméli hát most Dragos, hogy módosítható Kossuth és általa a magyar vezetés álláspontja? Feltehetően abban bízik, hogy Kossuthék is megenyhülnek, ha a ténylegesnél mélyebbnek és őszintébbnek festi le előttük a románok békekészségét, és a valóságosnál kedvezőbbnek a magyar ajánlat fogadtatását. Mert Debrecenbe érve, valóban a románok közeli fegyverletételével kecsegteti Kossuthot. Egyidejűleg Jancuék kívánságaként ismét előhozakodik az általános fegyverszünettel és az amnesztia kollektívvá tágításával. Elhallgatja viszont, hogy mindezek megnyerésére ő maga már elkötelezte magát, valamint azt is, hogy a két fenti