Varga János: Románok és magyarok 1848-1849-ben (Budapest, 1995)

kívánalomtól a román vezetők semmiképpen sem tántoríthatok el. Igaz, ugyanilyen derűlátó tájékoztatást adott a helyzetről Csutak is, aki Dragosnál valamivel korábban ért Debrecenbe, és aki előzetesen ugyancsak Dragostól szerezte értesüléseit. És Kossuth ugyanannyira hitelt ad neki, hogy a képviselőházban - még Drágóssal történt találkozása előtt - bejelenti a közeli román fegyverletétel hírét. Dragos a kilátások megszépítésével immár a második hibát követte el. Kossuthnak újabb okot szolgáltatott arra, hogy a fegyverszünet gondolatától, amely fegyvernyugvás időtartamát Dragos ezúttal csak néhány napban javasolta megszabni, makacsul elzárkózzék. Hiszen ha úgyis küszöbön áll a románok meghódolása, akkor mi szükség van a harci cselekmények átmeneti leállítására? De mi indította eredetileg Kossuthot arra, hogy elvesse egy esetleges fegyverszünet eszméjét? Egyrészt nem tudta, hogy a havasok környékén semmi komolyabb hadműveletről egyelőre nincs és kellő katonai erő összevonása előtt nem is lehet szó, azaz a fegyvernyugvás deklarálása nem vonná maga után a sikeresen induló operáció leállítását. Másrészt a korábbi tapasztalatok által is élesztett bizalmatlanság dolgozott benne. Emlékezett rá, hogy 1848 őszén a szerb felkelők - mint utólag kiderült - a megkezdett béketárgyalások idejét erőik átcsoportosítására, kiegészítésére és felszerelésére használták fel. Ezért azt sem tartotta kizártnak, hogy a románok tárgyalási készsége csak időhúzás: ki akarják várni a tavasz beálltát, amikor a havasok vidéke számukra válik kedvezőbb harcászati tereppé. Hogy Kossuth ilyen irányú aggodalma nem nélkülözött minden alapot, azt mutatta Jancunak - a magyarok előtt titokban maradt - lépése: Dragos távozása után azonnal levelet írt a bárhol legközelebb található császári parancsnoknak. Tájékoztatta arról, hogy felvette ugyan a magyarokkal a kapcsolatot, de tárgyalásokba csak színleg bocsátkozott velük; egyszersmind nyomatékosan leszögezte, hogy ha elmarad vagy sokáig várat még magára az osztrákoktól remélt felmentésük, akkor a románok hadianyag és élelmiszer hiánya miatt, tényleg megadni kényszerülnek magukat. Jancuék egyszerre két