Varga János: Románok és magyarok 1848-1849-ben (Budapest, 1995)

pedig Kossuth álláspontja szerint - és e nézetében osztozott a magyar politikai vezetés egésze - nincs olyan román szerv, amely a románságnak mint nemzetnek nevében lehetne a magyar kormány vagy megbízottja tárgyalópartnere, hiszen a Román Nemzeti Komitét az illetékes magyar szervek sohasem ismerték el törvényes testületnek. Ezért ragaszkodott Kossuth ahhoz, hogy a bocsánatot minden érdekeltnek személyesen külön-külön kell kérnie, e kérelem előadásának és elbírálásának tartama alatt viszont minden egyes személynek büntetlenséget helyezett kilátásba. Fenti kikötései az érintetteknél eleve csökkentették az amnesztia vonzerejét, arról nem is szólva, hogy az előírt mód követése mennyire körülményessé tette volna annak realizálását. Dragos mindezek ellenére vállalta a missziót, és április 16-án megjelent a zarándi brádi táborban, hogy felvegye Jancuékkal a kapcsolatot. Egyébként Kossuthnak, de valójában Mészáros Lázár hadügyminiszternek sem voltak kellő ismeretei a havasok körül kialakult hadi helyzetről. Kossuth arról sem tudott, hogy az Érchegységet zároló csapatoknak nincs közös parancsnoksága, amely akár a védekező, akár a támadó hadműveletek során összehangolhatta volna a különböző katonai egységek mozgását és feladatait. Még pontosabban: az Erdély területe felett katonai teljhatalmat kapott Bem és a magyar hadügyminisztérium között hatásköri vita keletkezett és állandósult. Bem magának igényelte a diszponálás jogát a zároló csapatok összessége felett, a Zarándban és Biharban állomásozókra nézve viszont Mészáros minisztériuma tekintette magát illetékesnek, mivel Zaránd és Bihar nem erdélyi, hanem magyarországi megyéknek számítottak. Tulajdonképpen egyikőjük sem tudta, hogy e csapatok létszámban, képzettségben és gyakorlottságban mekkora erőt képviselnek, és hogy mikor milyen bennük a reguláris katonáknak az állandó el- és odavezénylések miatt folyton változó aránya. Abban egyek voltak, hogy túlbecsülték e csapatok ütőképességét, holott a katonák zöme csupán meghatározott időre odaparancsolt nemzetőrökből, ugyancsak korlátozott időtartamú szolgálatra szegődött és jórészt éppen szerveződő szabadcsapatokból állt, ugyancsak változó parancsnokaik pedig ismételten