Varga János: Románok és magyarok 1848-1849-ben (Budapest, 1995)

erősítésért folyamodtak. Ráadásul a legszámottevőbb katonai alakulat: a zarándi tábor parancsnokává a hadügyminisztérium nevezte ki Bem seregének egyik alezredesét, a Nagyváradon időző Csutak Kálmánt, mégpedig anélkül, hogy lépését Bemmel egyeztette volna. A választás nem bizonyult a legszerencsésebbnek. Csutak, ez az egyébként bátor katona, több-kevesebb sikerrel csatázott a havasokból időnként - főleg élelemszerzés végett - lemerészkedő román csoportokkal. Többször tárgyalásokat is kezdeményezett a felkelőkkei a fegyverletételről, de hasztalanul. Egyidejűleg megkeserítette az általa ellenőrzött terület polgári lakosságának életét fegyverbeszedés ürügyén végrehajtott házkutatásaival és „motoztatás"-aival, továbbá azzal, hogy eltűrte katonái fegyelmezetlenségét, sőt önpéldájával maga is erre bátorította őket. Kivagyi magatartásával ellenszenvet keltett alárendelt tisztjei egy részében is. Összerúgta a port a megyehatósággal és Sántha György zarándi kormánybiztossal, mert a katonai hatáskört egyes polgári szférákra is ki akarta terjeszteni. A felek vádaskodásaikban kölcsönösen túlzásokra ragadtatták magukat. Az elmérgesedett viszály első felvonása azzal zárult, hogy Kossuth felfüggesztette Sántha megbízatását. A kormány az első menetben feltehetőleg azért adott Csutaknak nagyobb hitelt, mert ismételten komoly had isikerekről tudósított, holott beszámolóiban nagyotmondóan nem egyszer bagatell csetepatékat duzzasztott jelentékeny diadalokká. Dragost az éppen távozó kormánybiztos bizalmatlanul, Csutak megértéssel fogadta. A kiküldött a havasokból két nap elteltével kapott választ tapogatódzásaira: Jancuék készek fogadni őt. E döntés nem könnyen született meg. A felkelők vezetői a helyzet értékelésében és a teendők kijelölésében immár nem voltak egységes véleményen. A magyar had isikerek hírére egyesek hite megingott az osztrákok győzelmében. Mások abban kezdtek kételkedni, hogy egy esetleg indítandó általános offenzívával szemben a havasok tartani tudják magukat. De az olmützi alkotmány miatt, amelyben nemzeti kívánalmaikból a nemzetek egyenjogúságának elvi deklarálásán kívül szinte semmi sem