Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)

Pillantás vidékre: két példa megyei vallásügyi tanácsokra

megyei szociálpolitikai intézkedési terv, megyei költségvetés, az egyházi oktatás helyzete stb.90 A megbeszélések hangneme, konklúziói és következményei pontosan párhuzamba állíthatók az Országos Vallásügyi Tanács ülésein tapasztaltakkal. Lénárt Imre egyházpolitikai titkár ráadásul pontosan informálhatta a helyi lelkészeket országos jelentőségű kérdésekről, például az egyházi ingatlanok elidegenítési tilalmával kapcsolatos törvényjavaslatról stb.

Egy másik példa a Csongrád Megyei Tanács 1990. február 13-i értekezlete,91 amely nem alkotott semmilyen, az előzőhöz hasonló hivatalos formát, viszont a helyi egyházi képviselők mellett meghívást kaptak országos egyházi méltóságok (katolikus, református, evangélikus, unitárius püspökök stb.), és a Művelődési Minisztérium Egyházi Főosztályának munkatársa is. Lehmann István megyei tanácselnök üdvözölte az összejövetelt, illetve a csak egyházi személyeket összefogó „Csongrád Megyei Egyházak Összekötő Bizottságának” megalakítását. Gyulay Endre szeged-csanádi püspök viszont éppen ellentétes véleményen volt, feleslegesnek tartotta az ilyen testületeket, úgy gondolta, hogy sokkal egyszerűbb a már jogi személyiséggel rendelkező egyházak papjainak közvedenül elintézni az állami szervekkel az ügyeiket. (Élesen kikelt még az említett Egyházfórum Közéleti Bizottsága ellen, mondván, vezetőjük nem az egyház nevében nyilatkozik és félrevezeti a katolikusokat.) Érdekes volt, hogy Berki Feriz ortodox esperes-adminisztrátor a megyei tanácsok egyházügyi titkárairól jó véleménnyel volt (egy részük igazi szakember lett, sok segítséget kaptak tőlük az egyházak, mondta), és szorgalmazta, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal megszűnése után „az igazgatási apparátusban maradjon meg valamilyen szintű kontinuitás”. (Országos szinten pont az ÁEH jogutód nélküli megszüntetése, a folyamatosság látszatának is a kerülése volt a fő szempont.) Gyulay Endre élesen elutasította továbbá az ingatlanrendezés kapcsán tervezett kormányzati „félmegoldásokat”, például a csereingatlanok biztosítását, a Berki által említett kontinuitásról pedig annyit mondott, hogy „egyházi érdeket ateista nem tudhat képviselni”. A megjegyzés a korábbi megyei egyházügyi titkárra, Varga Istvánra vonatkozott, aki immár a tanács „társadalompolitikai titkáraként”, hatósági jogkör nélkül igyekezett tartani az egyházakkal a kapcsolatot. Kovács Annamária, a Művelődési Minisztérium munkatársa tájékoztatást adott az országos hatáskörű testületek munkájáról, benne az Országos Vallásügyi Tanácsról, és — kissé félreérthetően — úgy fogalmazott, hogy „az egyházak érdekképviseleti szerve, melynek munkáját a Minisztertanács Egyházpolitikai Titkársága segíti”, semmiféle hatósági jogköre nincs és ilyet nem is igényelnek. Az ingatlanrendezés kapcsán megjegyezte, hogy a tárca mindent elkövet, de sok helyről — a kormány kérése ellenére — rangsor nélküli, ömlesztett igényeket kapnak. A szintén jelen lévő görög katolikus Pregun István92 erre azt jegyezte meg, hogy a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény értelmében az egyházak jogi személyek, tárgyalhatnak bárkivel, elvileg tehát — szerinte — nincs szükség az Országos Vallásügyi Tanácsra vagy a megyei egyházügyi titkárokra.

90 BML. XXIII. 23. b. 2. dob. 2.

91 MÓL. XIX-I-9-ss. 10.234/1990.IV. sz.

92 Ld. 178. sz. jegyz.

38