Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)
Az Országos Vallásügyi Tanács alakuló ülésének előkészítése
E szeptemberi találkozók során a kormányzat nemcsak az egyházak gondjaira, kéréseire volt kíváncsi, de külön-külön mindegyiknek tolmácsolta az Országos Vallásügyi Tanácsba szóló meghívását — amelyet a megszólítottak el is fogadtak. A kormány e találkozók kapcsán szeptemberi kommunikációjában továbbra is azt hangsúlyozta, hogy „az egyházakkal kialakított párbeszéd folyamatosabbá, érdemibbé tétele érdekében” kerül sor a tanács megalakítására, s bár „sem az abban résztvevőkre, sem a kormányra nézve nem hoz majd kötelező döntéseket, a miniszterelnök szándéka az, hogy a testület állás- foglalásaira alapozva kell kialakítani és valóra váltani a kormányzati egyházpolitikát. Nemcsak a párbeszéd, hanem a közös cselekvés fórumáról van tehát szó.” Sarkadi Nagy Barna egy alkalommal úgy fogalmazott, hogy akik az állam-egyház viszonyban visszalépésnek értékelik az Országos Vallásügyi Tanács felállítását, „nincsenek közeli viszonyban a valósággal”.68 Az elválasztás nem a kapcsolatok teljes kiküszöbölését, hanem az eddig érdemben meg nem valósult párbeszédet jelenti — mondta. Bár a bírálatokat többnyire nem az egyházak fogalmazták meg, arra kérte őket, hogy támogassák az Országos Vallásügyi Tanács munkáját. Sarkadi Nagy Barna közvedenül a tanács első ülése előtt, 1989. október 18-án összegezte a tárgyalások tapasztalatait Németh Miklóshoz intézett feljegyzésében.69 Ebből kiderül az is, hogy Németh Miklós október 20-i megnyitó beszédének alapszövegét Sarkadi Nagy vetette papírra, alapelve az volt, hogy az egyháziak által felvetett nagyobb és kisebb jelentőségű kérdéseket kell kivétel nélkül megválaszolni, illetve amire a beszédben nem tud kitérni, azt írásban kell elküldeni az egyházi vezetőknek. A kormány egyházpolitikáját a szeptemberi tárgyalássorozat ellenére továbbra is érték bírálatok — jellemző módon nem elsősorban az egyházak, hanem a közélet iránt elkötelezett, vallási megújulási mozgalmak képviselői részéről. A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének szegedi csoportja szeptemberben kinyilvánította, hogy bár képviselői részt akarnak venni a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény megalkotásában, ugyanakkor „ellenzik az egyházak ügyébe történő bármiféle állami beavatkozást, ideértve az Országos Vallásügyi Tanács létrehozását is”.70 Október 16-i nyilatkozatukban pedig az állam-egyház elválasztása jegyében az Országos Vallásügyi Tanács, az Egyházpolitikai Titkárság és az Egyházi Főosztály megszüntetését követelték, legkésőbb a vallásügyi törvény elfogadásakor. A törvényt egyébként az új országgyűléstől várták, és szorgalmazták a katolikus egyház teljes megújulását is.71 A pártok egyház- politikai programjai 1989 végén rendszerint általánosságban tartalmazták a vallás- és lelkiismereti szabadság megteremtését, az egyházak közéleti tevékenységének segítését, egyedül a Fiatal Demokraták Szövetsége választási ígérete tartalmazta nyíltan a — nyilván az AEFI-nak megfeleltetett — Egyházpolitikai Titkárság megszüntetését.72 A jelentősebb kritikák közül kiemelkedett még Roszik Gábor, az országgyűlés elsőnek megválasztott 68 „Ön szerint keresztény kurzus következik?” Beszélgetés Sarkadi Nagy Barnával. [Fodor Gábor interjúja.] In: Népszabadság, 1989. szeptember 7. 7. p.; A lelkiismereti és vallásszabadság nem tűr állami gyámkodást. [Interjú Sarkadi Nagy Barnával.] In: Magfar Hírlap, 1989. október 2. 3. p. Közvetlenül az Országos Vallásügyi Tanács megalakulása előtt: Az egyházak a nemzet véleményét tükrözik. [Vödrös Attila interjúja Sarkadi Nagy Barnával.] In: Magfar Hírlap, 1989. október 20. 11. p. Stb. 69 MAJTÉNYI—MIKÓ—SZABÓ, 2009. Iratok. 70 Mozgalmas politikai péntek. In: MTI. 1989. szeptember 22. - MTI. 1989. 71 Közlemény. In: Jel, 1989. november-december. 7. p. 72 Pártprogramok, 2006. 381. p. 32
