Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)
Az Országos Vallásügyi Tanács fogadtatása
száras továbbá általánosságban átlátható jogszabályokat sürgetett, nem pusztán azt, hogy egyes miniszterek jó szándékaikat hangoztassák.57 Megjegyezzük, a kormány a nyár folyamán tovább dolgozott, egyeztetett a vallásügyi törvény szövegéről. (1989. június — december között összesen hét nagyobb, és számos, a kisebb módosításokat is átvezető szövegtervezet készült, elsősorban az egyházak folyamatosan kikért véleménye alapján állandóan módosult. A koordinációs munkát az Igazságügyi Minisztérium Közjogi Főosztálya végezte.58) A vallásügyi törvény egyes változatai alkalmanként okot adtak az Országos Vallásügyi Tanács és az Egyházpolitikai Titkárság bírálatára is. Nagy visszhangot váltott ki például Sólyom László augusztus végi nyilatkozata, amelyben az egész törvényalkotási folyamatot kifogásolta és értelmetlennek, haszontalannak minősítette.59 Az MDF-hez kötődő tekintélyes alkotmány- jogász úgy vélte, nemcsak a törvény, de semmilyen titkárság, vallásügyi tanács nem szükséges, „mert ha van ilyen, az biztos, hogy talál magának tennivalókat”. Sőt: „A szokásjog alapján is kialakítja, hogy közvetítsen, ellenőrizzen, hogy magát nélkülözhetedenné tegye. Óriási baj lenne, ha az egyház bármi ilyesmibe belemenne.” (Az egyházak ekkor és később is kifejezték készségüket az Országos Vallásügyi Tanácsban való részvétel iránt.) Úgy vélte, hogy az állam és az egyház teljes elválasztásának a tanács útjában áll, megelégedett volna az alkotmányos alapelvek deklarációjával, és azzal, hogy a szaktárcák intézzék el az egyházak ügyeit.60 A minisztériumot képviselő Szécsi Mária (egyébként a törvényelőkészítés folyamatában különösen aktív tisztviselő) válaszában nyomatékosította, hogy az Országos Vallásügyi Tanács a korábbi tervezetekben ugyan megjelent, de a legújabból éppen azért hagyták ki, hogy elkerüljék a látszatát is az állami egyházügyi szervezet kiépítésének és törvényekkel való alátámasztásának.61 A törvényalkotást nemcsak jónak, hanem a demokratikus átmenet szempontjából elengedhetetlenül fontosnak 57 A tárca vélhetően nem akart elhúzódó levelezésre okot adni, megelégedett a nyilvánosság előtt ismételt nyilatkozatokkal, Platthy Iván a hozzá került levélre több mint egy hónappal később ráírta, hogy „választ nem igényel”. 58 IRM. KI. KF. ad 70.015/1990. II. 59 Kell-e egyházügyi törvény? (Dr. Sólyom Lászlóval, az ELTE AJK polgári jogi tanszékének professzorával Bán Tamás beszélgetett.) In: Magyar Nemzet, 1989. augusztus 29. Emberkép-melléklet. 3. p. 60 Kitérőként megjegyezzük, más jogászok is érveltek a törvény szükségességével szemben, például a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének jogi tanácsadója is így vélekedett. Ld. Szabadság vagy korlátozás? [Interjú Jávor Bélával.] In: Jel, 1989. november-december. 8—9. p. Szempontunkból azért is érdekes a nyilatkozata, mert a Németh-kormány által felállított testületekkel kapcsolatos félreértéseket is példázza. Egy helyen úgy fogalmazott, hogy a kormány elhibázott, régi reflexeket idéző egyházpolitikáját példázza az „Állami Egyházügyi Hivatal helyett önálló ügyosztály nyitása a Művelődési Minisztérium kebelében, melynek vezetőjévé a megszűnt hivatal egyik elnökhelyettesét nevezték ki”. (Összekeverte az Egyházpolitikai Titkársággal, a művelődési tárcánál ugyanis elvet csináltak abból, hogy nem veszik át az ÁEH volt munkatársait. Vö. 55. sz. jegyz.) Ugyanerre lehet példa egy, már 1990-ben megjelent tanulmány, mely elhibázottnak minősíti a köztársasági elnök által vezetett [!] „Országos Valláspolitikai Tanács” felállítását, hiszen az egy tanácsadó testület instituálását jelenti. Elismerte, hogy a kormánynak egységes egyházpolitikát kell kialakítania, de ez nem tette volna indokolttá az Egyházpolitikai Titkárság felállítását. JüRASITS ZSOLT: A lelkiismereti és vallásszabadság törvényi szabályozásának elvi kérdései. In: Magyar Jog 1990. február. 142—156. p., 150-151. p. Stb. 61 SZÉCSI MÁRIA: Kell-e egyházügyi törvény? In: Magyar Nemzet, 1989. szeptember 16. 14. p. Az Országos Vallásügyi Tanács törvényből való kihagyását egyébként mások éppen hogy kifogásolták, mint például az adventista egyház, amelynek vezetője szeptember 20-i levelében azt írta: „Törvényes garancia nélkül mi biztosítja, hogy az állam ezt a konzultatívnak szánt fórumot működteti, véleményét figyelembe veszi?” IRM. KI. KF. ad 70.015/1990. II. 29
