Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)

Az Országos Vallásügyi Tanács fogadtatása

meg. Arról van szó, hogy a legmagasabb szinten kívánják segíteni az egyházak újraindulását, társadalmi tevékenységét. (Pár nappal később egy tévéinterjúban is úgy fogalmazott, hogy az egyházi ingatlanok — egyébként ekkor „nemzed érdeknek” minősített — visszaadása kérdésében „az egyházpolitikai kollégium fog állást foglalni”.46)

AZ ORSZÁGOS VALLÁSÜGYI TANÁCS FOGADTATÁSA

Különös módon az Országos Vallásügyi Tanács tevékenységével kapcsolatosan sokkal több éles kritika fogalmazódott meg akkor, amikor a testület még meg sem alakult, csak a kormányzat erre vonatkozó elhatározása látott napvilágot, mint amikortól ténylegesen munkához látott. Az ősztől jóval kevesebb figyelmet kapott, részben azért, mert tevékenységével, annak kommunikációjával visszaigazolta a kormány előzetes bejelentéseit (miszerint csak konzultatív, véleményformáló testület, nem az egyházak állami irányításának eszköze stb.), részben azért, mert más bel- és külpolitikai folyamatok egyszerűen háttérbe szorították. A sajtó érdeklődése az október 20-i alakuló ülés kapcsán még egyszer fellángolt, később inkább csak az egyházi lapok kísérték figyelemmel.

A tanács munkáját illetően a június végén — július elején, elsősorban közéleti személyiségek oldaláról megfogalmazódó kritikák összekapcsolódtak a pártállamot szimbolizáló Állami Egyházügyi Hivatal jogutód nélküli megszűnése fölötti örömmel illetve várakozással. A legnagyobb magyarországi egyházak vezetői ugyanakkor nemcsak pozitívan nyilatkoztak a „történelmi küldetését betöltő” ÁEH-ról, hanem várakozással tekintettek az Országos Vallásügyi Tanács megalakulása elé is. Tóth Károly református püspök például úgy vélte: „Nincs szükség az elmúlt negyven esztendő sérelmeit felemlegetni, arra azonban érdemes emlékeztetni: a magyar egyházpolitikát alapjában véve különböztette meg a többi szocialista országétól, hogy felismerte a párbeszédes módszer, a dialógus eszközével kell a problémákat megoldani, a konfliktusokat — amennyire lehetséges — elkerülni, s az együttműködést biztosítani az új társadalom és az egyház között. Ezek megvalósítása minden hiba és visszaélés ellenére is nagyrészt sikerült. [...] A Református Egyház azt várja a Vallásügyi Tanácstól, hogy az állam és az egyház viszonyának minden elvi kérdését megvitatja, bevonva a munkájába az egyházak, felekezetek, vallási közösségek képviselőit is, így garantálva azt, hogy tudtukkal, részvételükkel, közreműködésükkel születnek meg a döntések elvi kérdésekben. A titkárság megítélésünk szerint ügyintéző funkciót láthat el.” Schöner Alfréd főrabbi inkább a kormány útkereső magatartásának (pozitív) jeleként értékelte az új intézmények felállítását és szorgalmazta a programhirdetést részükről. Bíró Imre kanonok, parlamenti képviselő kiemelte, hogy a pápa is elismerte az ÁEH közvetítő szerepét stb. A Vallásügyi Tanács „hatékony tevékenysége a jó együttműködés feltétele, s ennek nyomán várhatóan még közvetlenebb lesz a kapcsolat az egyházi és az állami vezetők között” — hangoztatta Bíró. Hasonlóan, pozitív várakozással vélekedett a tanácsról a szabadegyházak részéről Viczián János is, mondván, ennek nyomán az egyházak még nagyobb bátorítást kapnak tevékenységükhöz.47 Nagy Gyula evangélikus püspök a televízióban jelentette be, hogy támogatja a

46 MTV-Híradó. 1989. július 9. (O)

47 Hamarosan megkezdi munkáját az Országos Vallásügyi Tanács. In: Magyar Nemzet, 1989. július 5. 3. p.; Egyházi személyiségek az egyházpolitika megújításáról. In: MTI. 1989. július 4. — MTI. 1989. Vö. pl.:

26