Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)
Az Országos Vallásügyi Tanács fogadtatása
tanács megalakulását és abban részt kíván venni. Az utóbbi megnyilatkozást kritizáló evangélikus cikk arra is felhívta a figyelmet, hogy jogos az egyházak érzékenysége a visszarendeződés veszélye miatt.48 Az AEH megszüntetése miatt számos sajtócikk, nyilatkozat született, ezek gyakran csak a múltbeli tevékenységet, az egyházak ellenőrzését, üldözését részletezik, kevesebbet foglalkoznak az újonnan felálló kormányszervekkel, bár szerzőjük álláspontja néha a címből is egyértelmű.49 Érdekes módon az egyik legvisszafogottabb, az Országos Vallásügyi Tanácsot a visszarendeződés szempontjából „veszélytelennek” bemutató kommentárt a Szabad Európa Rádió fogalmazta meg, az egyháziak „világi pórázaként” bemutatott ÁEH megszűnésekor.50 A június végén — július elején ismertté vált tiltakozások közül talán a leghatározottabban az SzDSz — jórészt a Hit Gyülekezetéhez kapcsolódó — Evangéliumi Keresztények Csoportja nevű szerveződése fogalmazott,51 amely kifejezetten az „egyházügyi visszarendeződés” megtörténtét, a „Miklós Imre nevével fémjelzett egyháznyomorítás” újratermelődését látta a kormány intézkedéseiben, nemcsak az Egyházpolitikai Titkárságban, de a Művelődési Minisztérium Egyházi Főosztályában és az Országos Vallásügyi Tanácsban is. „A felsorolt fórumok közül különösen az Országos Vallásügyi Tanács felállítása megtévesztő” — írták, „az államhatalom által létrehozott eme testületbe ugyanis a dialógus demokratikus látszatát keltve be kívánják vonni a különböző egyházak képviselőit is”. A kormány visszarendeződési törekvéseit „elködösítő”, a Kádár-korszakban kompromittálódott egyházi vezetőket a hívők rovására pozicionáló, „álmegállapodásokat” tető alá hozó tanácsot már megalakulása előtt a vallásfelekezeteket diszkrimináló, megosztó testületnek látta. E törekvések kivédését csak a demokratikus választások után alkotandó vallásügyi törvénnyel látták kivédhetőnek, és követelték e „struktúraépítés” haladéktalan leállítását, felszólították az egyházakat, hogy semmiképp ne legitimálják a kormány terveit a tanács munkájába való bekapcsolódásukkal. A Szegeden létrejött, katolikus kötődésű Egyházfórum Közéleti Bizottsága nevében Gömöri Katalin is követelte az ideiglenes egyházpolitikai szervek leállítását a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény elfogadásáig, már csak azért is — fogalmaztak —, mert ez aláássa a kormány iránti törékeny bizalmat. Sarkadi Nagy Barna személyét különösen elfogadhatatlannak tartották.52 53 Hasonlóan fogalmazott a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület nyilatkozata is, mondván, a múltból ismert, nem egyenrangú partnerek közötti párbeszéd éledhet újjá a tisztázatlan szerepű Országos Vallásügyi Tanácsban és a „Vallásügyi Titkárságban”.52 Megszűnt az Állami Egyházügyi Hivatal. Országos Vallásügyi Tanács alakul. In: Reformátusok l^apja, 1989. jülius 9. 3. p. stb. 48 A cikk hivatkozásait és tartalmát ld. 141. sz. jegyz. 49 IVÁNYI GÁBOR: Nekrológ a „megszűnő” Állami Egyházügyi Hivatal felett. In: beszélő, 1989. 2. sz. — BÖK. III. 850—855. p.; GlCZY GYÖRGY: Mit ér az Alkotmány? In: Új Ember, 1989. augusztus 20—27. 8. p. (Ez utóbbi ügy fogalmaz, hogy az Állami Egyházügyi Hivatalt egyszerűen „átkeresztelték” Egyházpolitikai Titkárságra.) 50 Protestáns világ. In: Szabad Európa Rádió, 1989. július 2. - SZER. Az ekkori elemzések közül ld. még: WlLDMANN JÁNOS: Búcsú az államegyháztól. In: Hitel, 1989. 16. sz. 44—45. p. 51 Felhívás az egyházügyi visszarendeződés ellen. In: Országos Sajtószolgálat, 1989. július 6. — MTI. 1989. 52 Ixl. pl. Vasárnapi Újság. In: Kossuth Rádió, 1989. július 9. — MR. (HM.) 53 „A »párbeszéd« ugyanis - megtagadva az évszázados protestáns hagyományokat - a nem lelkészi egyháztagok szinte teljes kizárásával a diktatórikus állam és az egyes egyházi vezetők között folyt, és ezzel egyhá27
