Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)
Az Országos Vallásügyi Tanács felállítása
AZ ORSZÁGOS VALLÁSÜGYI TANÁCS FELÁLLÍTÁSA Ennek megfelelően alkotta meg a kormány „az Országos Vallásügyi Tanácsról” szóló 1092/1989. (VI. 30.) MT. sz. határozatát.36 Nyilvánvalóak a kormányzat szándékai: a tanács döntés-előkészítő, tanácsadó szerepét hangsúlyozza minden olyan kérdésben, mely a lelkiismereti és vallásszabadság érvényesülését, „az állam és a magyarországi egyházak közötti kapcsolatokkal összefüggő kérdések” megtárgyalását, „különösen a nagy jelentőségű kormányzati döntések” meghozatalát célozza. A tanács koncepciója az egyházak széles körű helyzetbe hozására épült, hiszen feladatkörének leírásában a lelkiismereti és vallásszabadság érvényesülését, e jogok gyakorlásának megvalósulását, az állam-egyház kapcsolatok ápolását, az ebből fakadó állami intézkedésekre való javaslat- és ajánlattételt, sőt az egyházak, vallásfelekezetek közötti „folyamatos együttműködést, véleménycserét, érdekegyeztetést” is kimondta. (Utóbbi kapcsán különös, hogy ezt az egyházi autonómiába tartozó joggyakorlást is az állam kívánta elősegíteni.) E pontokban lényegében egy egyházi vitafórum kereteinek kialakítása fejeződött ki, amellyel a kormány célja nem lehetett más, mint az érdekeltekkel való külön-külön egyeztetés helyett egyidejűleg megvitatni a folyamatosan felmerülő kérdéseket, továbbá demonstrálta a kormány szándékait az egyházakkal való partneri viszonyra, a vallásszabadság biztosítására vonatkozóan. A kormányhatározat rögzítette a tanács elnökének személyét (a mindenkori kormányfő), elnökhelyettesét (a művelődési minisztert), titkárát (az Egyházpolitikai Titkárság vezetőjét), tagjai közül pedig az állam részéről a társadalompolitikai feladatokat ellátó államminisztert, továbbá kimondta, hogy tevékenységébe bekapcsolódhat valamennyi — „a tanács munkájában részt venni kívánó” - magyarországi egyház, felekezet, vallási közösség egy-egy képviselője. Ügyrendjének kialakítását a határozat nem definiálta, csupán azt mondta ki, hogy legalább fél évente egyszer kell üléseznie, titkársági feladatokat az Egyházpolitikai Titkárságnak kell ellátnia, a kormányfőnek pedig a tanács munkájáról a minisztertanácsot tájékoztatnia. A kormány egyházpolitikája szempontjából stratégiai jelentőségű volt egy másik, kormányülésen elfogadott rendelet szövege,37 mely épp az ÁEH megszűnésekor tapasztalható izgatott egyházpolitikai légkörben nem tudta maradéktalanul eloszlatni a kormányzat terveivel kapcsolatos egyházi és ellenzéki kétségeket. Kimondta ugyanis, hogy a művelődési tárcának kell ellátni az egyházak működésével és a vallás gyakorlásával kapcsolatos — „jogszabályban meghatározott” — igazgatási feladatokat. (Világos volt ugyanis, hogy ez elsősorban a jövőben alkotandó jogszabályok által meghatározott feladatokra vonatkozhat, addig a kormány jogértelmezése számít irányadónak.) Két további feladata a művelődési miniszternek az egyházpolitikai célú központi pénzeszközök felhasználásának irányítása, valamint — az Országos Vallásügyi Tanács kapcsán is megfigyelhető gesztusok nyelvezetén megfogalmazva — az állam-egyház kapcsolatok alakítását, a kapcsolattartást, az egyházpolitikai célok megvalósítását célzó közreműködés, sőt még az „egyházi kultúrák ápolása” is. E jogkörök gyakorlása a művelődési miniszter számára lényegében az egyházi igények jóindulatú kielégítését, az egyházak te36 Ld. Dokumentumok, 1. pont. 37 66/1989. (VI. 30.) MT. sz. rendelet „a művelődési miniszter feladatköréről szóló 1028/1980. (VII.23.) MT. határozat kiegészítéséről”. MÓL. A—83-a. 799. dob. 946. sz. I. köt. 265—266. p.; TRHGy. 1989.1. 581. p.; BALOGH-GERGELY, 2005. 1226. p. 23
