Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)

Az állami egyházpolitika kulcsszereplői a rendszerváltás korában - Új kormányzati struktúra formálódása, 1989. április–június

megválto2ott politikai helyzettel összhangot teremtő szervezeti és tartalmi reformját. Az egyházakkal kapcsolatos jövőbeni állami befolyásolás szervezeti kereteinek meghatáro­zásánál abból kell kiindulni, hogy a politikai intézményrendszer átalakítása részeként szükségszerűen vetődik fel az állami egyházügyi tevékenység teljes reformja. Ennek eredményeként meg kell teremteni az állami egyházpolitika nyilvánosságát.”32 Az Elnö­ki Tanács bejelentése nagy visszhangot kapott,33 és az ÁEH megszüntetése összekap­csolódott a minisztertanács ugyanekkor hozott intézkedéseinek bejelentésével. Június 26-án az ÁEH hatósági jogkörei felszámolásának, a megmaradó jogosít­ványok művelődési tárca általi átvételének, valamint a tervezett intézmények konzultatív, az állam és az egyházak párbeszédét megtestesítő j ellege került a kormányülés középpontjába,34 amikor a kabinet már részletesebben foglalkozhatott a korábban többször bejelentett szervezeti változtatások formába öntésével. A jogszabályokat előkészítő Raft Miklós ismét abból indult ki, hogy a kormány javaslatára az ÁEH bizonyosan meg fog szűnni, ezért már június 21 -i dátummal megszövegezte az Elnöki Tanács támogató döntését fel­tételező helyzetre kialakított, átmenetinek tekintett rendszabályokat, a vonatkozó szer­vezési feladatokat.35 Megerősítette, hogy a feladatok zömét a művelődési tárcához kell rendelni, elvi alapvetésként pedig leszögezte: „A jövőben a kormány és a különböző egyházak, felekezetek, vallási közösségek kapcsolatának a mellérendeltségen, a párbe­széden és a kölcsönös együttműködésen kell alapulnia. A kormány egyházpolitikai el­képzeléseinek kialakításában figyelembe kívánja venni az érintettek véleményét. Ezért a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlásával összefüggő kérdések megvitatására, véle­ményezésére, a kormány tanácsadó szerveként a Minisztertanács elnökének vezetésével Országos Vallásügyi Tanács létesül.” Hosszabb vita nem bontakozott ki, lényegében a hetek óta felmerülő terveket öntötték formába, változtatás nélkül elfogadva Raft Miklós vonatkozó — Glatzcal és Kulcsárral egyeztetett — előterjesztéseit. Raft koncepciója szerint a közvetlen feladatot a Művelődési Minisztérium feladatkörének pontos defini­álása jelentette, amely megkönnyíti (sőt, egyáltalán lehetővé teszi) az átmenetet. Az Or­szágos Vallásügyi Tanács tervezetét a miniszterelnök határozottan elfogadásra ajánlotta, de felvetette, hogy ennek részleteit előbb az egyházakkal kellene megbeszélni. Raft rá­mutatott, hogy az egyházakat minden korábbi egyeztetésbe bevonták, nagyobb, össze­foglaló megbeszélések keretei között tudnak a vallásügyi tanács terveiről, és nem el­lenzik azt. Németh azért fontosnak tartotta, hogy „udvarias levélben” kérjék fel az egyházakat a tanács munkájában való részvételre, nyilván azért, hogy a látszatát is ke­rüljék annak, hogy az egyházügyekben konzultáló központi szervet az érintettek támo­gatása nélkül állítanak fel. Az egyházak irányában tett további gesztuspolitizálás ré­szeként — Pozsgay Imre államminiszter javaslatára — azt is elfogadták, hogy a vonatkozó határozatban utaljanak rá: teljesen az egyházak belügye, hogy kiket delegálnak a val­lásügyi tanácsba. 32 MÓL. A-83-a. 798. dob. 945. sz. 313-314. p. 33 Ld. pl. Déli Krónika. In: Kossuth Rádió, 1989. június 26. — MR. (HM.); MTV-Híradó. 1989. június 26. (M); A kegyelmi kérvények elbírálását felfüggesztik. Az Elnöki Tanács ülése. In: Magyar Hírlap, 1989. június 27. 1. p. 34 Ld. az említettek mellett: Déli Krónika. [Horváth Katalin beszélgetése Borbíró Istvánnal, a Minisz­tertanács Hivatalának tanácsosával.] In: Kossuth Rádió, 1989. június 21. - MR. (HM.) 35 MÓL. A-83-a. 799. dob. 946. sz. I. köt. 269-272. p. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom