Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

jött létre az 1792:VII. te, mely a magyar nyelv tanítását Magyarországon rendes, a kapcsolt részeken pedig rendkívüli tantárgyként elrendelte. Nem érintette ez a rendelkezés a piarista, protestáns és még kevésbbé a görög keleti, vagyis szerb és román iskolákat. A rendeknek az a kérése, hogy a helytartótanács a hozzá magyarul felíró vármegyéknek magyarul válaszoljon, a törvény értelmében a rendszeres munkálatok süllyesztőjébe került. A következő két országgyűlésen a Martinovics-féle összeesküvés nyomott hangulatában a magyar nyelv ügye nem kerül szóba s csak a napóleoni háborúk alatt a monarchia katonai gyengeségének egyik pülanatában sikerül a rendeknek az 1805. évi országgyűlés folyamán egy újabb nyelvi engedményt kierőszakolni, mely IV. tcként került be a törvénytárba. E szerint az országgyűlési felterjesztések ezentúl latin és magyar nyelven, két hasábosán szerkesztetnek, ugyanígy írhatják felterjesztéseiket a törvényhatóságok az udvari kancelláriához, a törvényhatóságok a helytartótanáccsal magyar nyelven levelezhetnek s a helytartótanácsnak is magyarul kell válaszolnia, továbbá a törvényszékeken is perekben a magyar nyelvet szabad használni. A király a magyar kancellária votuma alapján ahhoz is hozzájárult, hogy a törvényhatóságok a kancelláriához kizárólag magyar nyelven intézhessék felterjesztéseiket s a Kúria a magyarul megkezdett pereket ugyanezen a nyelven fejezze be. Ezek a módosítások azonban már nem kerültek be a -törvénybe, amelyet a két tábla időközben végleges formába öntött. Ez volt mindössze, amit a magyar reformországgyűlés előtt nyelvi tekintetben elérni sikerült, mert a következő 1807., 1808., és 1811/12. évi országgyűléseken bár heves harcok folytak egyrészt a rendek, másrészt az elnöklő személynök, a főrendek és a horvát követek között s bár a magyar nyelv tárgyában hosszú feliratok mentek fel Bécsbe, az uralkodó és környezetének elzárkózó magatartása miatt újabb nyelvtörvény nem született meg. Pedig a felvilágosodás sok jeles magyar követe állott a magyar nyelv ügye mellé s köztük felsőbükki Nagy Pál az alsó táblán kimondta a jelszót, mely új korszakot nyit meg a magyar nyelvmozgalom történetében: a nemzetiség fontosabb az alkotmánynál, mert az elveszett alkotmányt vissza lehet szerezni, de a nemzetiséggél a nemzet is elhal.

5 1790 és 1825 között a magyar országgyűlésen a nemzetiségek közül csak a horvátok hallatják hangjukat a magyar nyelv ellen, de ők sem saját anyanyelvük, hanem a latin mellett nyilatkoznak meg. A horvátok szintén korszerű indokokkal támasztották alá álláspontjukat. Már az 1790/91. évi országgyűlésen benyújtott iratukban kifejtik, hogy a magyar és horvát nemzet között létrejött 5 Grünwald i. m. 484. 1. — Harminc év múlva Gorove István az alkotmány reformját a nemzetiség terjesztésével kapcsolja össze. „Jövő nagyságunk, boldogságunk az alkotmány reformján s nemzetiségünk terjedésén, együttvéve alapszik; mert személyünket s vagyonunkat alkotmányunk, — alkotmányunkat nemzetiségünk bizosítandja; az első által erősek és gazdagok, együtt véve, boldogok és nagyok leszünk." (Nemzetiség, Pest, 1842, 4. 1.)