Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés
törvényszékek is a kölcsönös és az előljáró hatóságaikkal való érintkezésben saját belügykezelési nyelvüket használják. 15. §. A es. kir. katonai hatóságokkal való érintkezésben a községek saját nyelvüket, a törvényhatóságok és ezek hivatalai lehetőségig a német nyelvet használják. 16. §. A törvényhatóságok (értsd törvényhatósági hivatalok) és törvényszékek belső hivatali nyelve az, mely az illető törvényhatóság nyelve. A hatóságok és hivatalok elnöki hivatalos közlekedésében a három országos nyelv akármelyikének26a minden megszorítás rfélkül megengedtetik. 17. §. A többi hatóságok és törvényszékek belső hivatalos nyelve, nemkülönben ezen hatóságok és törvényszékek egymásközti és Erdély Nagyfejedelemségein kívüli hatóságukkal való érintkezési nyelve rendeletileg fog meghatároztatni. 18. §. A nép- és középiskolákban, valamint a felsőbb tanintézetekben az oktatási nyelv meghatározása azok hatáskörébe tartozik, kiket az illető oskola vagy felsőbb tanintézet iránti gondoskodás illet. 19. §. Az egyházi anyakönyvek az első §-ban egyenjogunak nyilvánított nyelvek egyikén vezetendők. Szabadságában áll különben az egyes hitfelekezeteknek, főkormányszékekkel egyetértve, erre egy más nyelvet is meghatározni. 20. §. Ezen határozatokkal ellenkező minden országos törvény megszüntettetik és érvényen kívül tétetik. 21. §. Ezen törvénycikk kötelező ereje haladék nélkül érvénybe lép. 25 A szebeni országgyűlés tehát a magyar követek részvétele nélkül teljesítette a románok kívánságait s a román nemzetet, egyházait és nyelvét a többi erdélyi nemzetekkel, egyházakkal és nyelvekkel teljesen egyenjogunak ismerte el. Nem valósult meg a románok régi követelése, a külön nemzeti terület, mivel a bécsi kormány felismerte, hogy a román követelés teljesítése az állam megbomlasztására vezet. 26 A béke és az egyensúly az 1863/64. évi törvényekkel sem állt helyre, mert a magyarság a felülről oktrojált megoldást nem fogadta el és a politikai helyzet megváltozásával az 1865. évi erdélyi országgyűlés ismét visszatért a 48-as alapokra. Az utolsó erdélyi országg^lés 1865 november 19-én Kolozsváron ült össze. A királyi leirat arra hivatkozik, hogy az uralkodó az októberi hitlevélben megígérte Erdély ősi alkotmányának visszaállítását s ezért ennek megfelelően az 1791 :XI. tc. alapján összehívta az országgyűlést. Hogy pedig az országgyűlésen azok is képviselve legyenek, akik erre eddig jogosítva nem voltak, a választásban való részvételre jogosítottaknak mondta ki mindazokat, akik legalább nyolc forint adót fizetnek s gondoskodott arról, hogy az országgyűlés alkatrészei sorába az alsóbb néposztálybeliek is vétessenek fel. Az országgyűlés tárgya Erdély államjogi helyzetéinek szabályozása volt. 25 Közli Mester Miklós i. m. 225—228. 1. 26 Endes Miklós i. m. 380. i. 26 a Itt a szövegből kimaradt a „használata" szó. ,