Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

Az országos üléseken a követek anyanyelvükön szólaltak fel s a beszédeket, úgy mint az 1863/64. évi országgyűlésen, azon a nyeljen vették jegyzőkönyvre, amelyen elhangzottak. De nemcsak a beszédek nyelve, hanem az álláspontok is különbözők voltak. A magyarok az 1848. évi pozsonyi VII. és kolozsvári I. tc. alapjára helyezkedtek. Ezt fejtette ki a december 2-i ülésen Zeyk Károly, Kolozs vármegye követe, hangsúlyozva, hogy az idézett törvénycikkek és Őfelsége atyai szíve biztosítékot nyújtanak a nemzetiségeknek jogos igényeik kielégítése tekintetében. Ezért azt indítványozta, hogy a királytól kérjék az erdélyi, törvényhatóságok követeinek, valamint a királyi hivatalosoknak a december 10-én Pesten megnyíló országgyűlésre való behívását, ahol a függőben maradt kérdéseket elintézhetik.

27 A románok és a szászok véleménye megoszlott az országgyűlésen. Çaguna püspök román nyelvű beszéde kapcsán indítványt nyújtott be ugyanazon az ülésen, ami arra irányult, hogy az uralkodó az 1863/64-ben alkotott választási törvény alapján hívjon össze új országgyűlést az 1848:1. tc. revízió alá vétele céljából. Utána Hosszú József kolozsmegyei román követ Zeyk indítványához csatlakozott, mert szerinte a 48-ban kimondott egyéni szabadságtól csak egy lépés van a nemzeti szabadságig s az adók leszállítása fontosabb a nemzetiségi törvénynél.

28 A szászok álláspontja most is megoszlott az erdélyi unió kérdésében. Az öreg szászok az unió ellen foglaltak állást, ami az abszolutizmus alatt szerzett állásaik és befolyásukhoz való ragaszkodásra vezethető vissza. A fiatal vagy zöld szászok az idősebbek vezetésével elégedetlen és magyarbarát elemekből kerültek ki, ezek viszont az unió mellett nyilatkoztak. De a fiatalok sem voltak roszszabb németek apáiknál, csakhogy ők a magyar kormányzattal együttműködve akarták népük jövőjét biztosítani.

29 A szász követek közül Rannicher Jakab, Nagyszeben város követe, 24 társa által pártolt indítványában nem vonta kétségbe a jelen országgyűlés illetékességét, amint azt Çaguna tette, de kérte az 1848:1. tc. azonnali revízióját, hogy az erdélyi nemzetek és vallásfelekezetek jogállapotának biztosítása megtörténjék és a két ország között kötendő államszerződéssel megállapíttassék. Vele szemben Bömches Frigyes, Brassó követe, hat társával együtt indítványozta, hogy hívassák meg az erdélyi követeket a pesti országgyűlésre s a feliratban kérjék a szász alkotmány és nemzeti terület fenntartását, a német nyelv jogaiban való meghagyását, a lutheránus egyház iskoláinak önkormányzatát, a szász vagyon érintetlenségét s a szász papi tizedek megváltásának országos földteherkénti elismerését.

80 Az országgyűlés a Zeyk—Bömches—Hosszu-féle javaslatot fogadta el s ilyen értelemben intézett feliratot, amire az 1866 ï7 1865/66. évi erdélyi országgyűlési jegyzőkönyv 15. 1. 2

8 1865/66. évi országgyűlés gyorsírói naplója 12—13. 1. A románok külön kéréseit a december 6-i ülésen terjesztette be; lásd jkv. 19—20. 1. 19 Teutsch i. m. 234. 1. só 1865/66. évi orsz. jkv. 16—17. 1.