Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

hatásköre mindazon ügyekre kiterjed, amelyek az egyén, család, község és megye hatáskörét meghaladják. A törvények alkotmányossága felett a főtörvényszék őrködik. A törvényhozás tagjai a parlamenti tárgyalásokon az országban beszélt nyelvek bármelyikét használhatják s a törvényeket a községek által használt minden nyelven ki kell hirdetni. Az államforma kérdését a nemzet dönti el. A hadseregnek polgárias jelleggel kell bírnia. Befejezésképen a nemzetiségi kérdés megoldására vonatkozó javaslatát így foglalja össze Kossuth: „szabadság, egyenlőség, testvériség, vagy ha nem, úgy megoldás nem létezik". Alkotmányterve mellékleteképen Kossuth még megemlékezik Horvátországról, Erdélyről és a szerbekről. Horvátország, Szlavónia és Dalmáciára vonatkozóan helyesnek találja teljes függetlenségük elismerését s azt, hogy köztük és Magyarország között csak egy szövetségi kötelék legyen, miként az amerikai Unió államai között. A közös törvényhozás és a szövetségi kormány hatásköre csak a terület közös védelmére, a külügyekre, vámokra, kereskedelemre és a tengerre vezető közlekedési utakra szorítkozzék. Erdélyivel más a helyzet, mert az Magyarországnak egy része és külön erdélyi nemzetiség nem létezik. A szászok és székelyek Kossuth megyei rendszere szerint megtartanák nemzeti és közigazgatási egységüket, viszont a maguk kebelében teljes jogegyenlőséget tartoznak adni. A románok is az általános szavazat, a jogegyenlőség, az önkormányzat és országgyűlési képviselet hatása alatt bizonyára az unió hívei lesznek. A szerbek a Vajdaság lakosságának alig több mint egy negyedét teszik ki s ezért nem uralkodhatnak a többiek felett. De így is biztosítani kívánja számukra nemzetiségük társadalmi egységét, vajda választását, egyházuk önkormányzatát, nyelvük használatát a községben, megyében és az országgyűlés előtt. Kossuthnak a doktriner liberalizmus szellemében fogant alkotmányterve nagy lelkesedést váltott ki a párisi magyar emigránsok között és kedvező fogadtatásra talált a magyarok francia és angol barátainak körében is. Magyar részről a tervezetnek egyetlen pontja váltott ki ellenkezést, az tudniillik, mely a nemzeti főnök választására vonatkozik. A nemzetiségek személyi önkormányzata — szemben azzal a területi önkormányzattal, amit nemzetiségi részről 48-ban követeltek — még összeegyeztethető alkotmányos berendezkedésünkkel, de a nemzetiségi főnök, ha hatásköre csak kulturális térre is terjed ki, új közjogi méltóságot teremtene s mögötte a nemzetiségből állam alakulna az államban. Kossuth 1852 július 9-én New-Yorkból kiáltvánnyal fordult a horvátokhoz, felajánlva nekik a teljes függetlenséget s csak Fűimére tartva már igényt. Ennél kevesebbel a románok sem elégedtek meg s emigránsaik legfeljebb abba egyeztek volna bele, hogy Erdély és Magyarország románlakta vidékei a román fejedelemségekkel egyesülve Dako-Romániát alkossanak s így lépjenek szövetségre Magyarországgal. Az események azonban mégis azt hozták magukkal, hogy a magyar-román tárgyalások megindultak,