Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

tani,s annyira, hogy forradalmunk fő dicsősége, a szelid és békés fejlődés aw embertelen terrorismus vérnyomai által meg :ie fertőztessék, ügy voltak e pontok szerkesztve, hogy hasonló jogokat egy ország sem ad a maga határain belül az apróbb nemzetiségeknek."

14 A tárgyalás még aznap megindult s a javaslatnak - mindjárt ellenzéke is támadt a radikális képviselők közül, akiknek a megítélése szerint a törvényjavaslat kiváltságokat ad a honpolgárok egy bizonyos osztályának, sőt a békepárt egyik vezére a magyar nemzetiség elárulásának mondta a javaslatot. A felszólalásokra gr. Batthyáni Kázmér külügyminiszter válaszolt és rámutatott arra, hogy a törvényjavaslat a szabadság és egyenlőség elvén alapul, amelyeknek éppen a javaslatot ellenző felszólalók a legradikálisabb képviselői. Szemere is javaslatának védelmére kelt és majdnem egy óra hosszat tartó beszédben fejtette ki, hogy az a felfogás, mely a nemzetiségi kívánságokat privüégiumok keresésének fogja fel, tönkre teszi Magyarországot. A javaslat parlamenti tárgyalásáról Szemere július 25-én a következőket írta az akkor Áriadon tartózkodó Kossuthnak: „Barátom! Ma tanácskozmány volt a népfajkibékitések iránt. Én is csináltam kettős javaslatot; egyik négy pontból álló, melyben a nemzetgyűlés általánosan nyilatkozván, az ügyet utalja a kormányhoz; másik 16 pontból álló, melyben nemcsak a román, rác, hanem minden más ajkú népségek nyelvi viszonya megállapittatik. Az valami szörnyű a háznak rövidlátása, politikai vaksága. A radical párt bajnokai nyilatkoznak, mint 1832-ben, midőn a magyar volt minden, a szász, oláh csak nép. Jól szólt Batthyány, és én majd egy órai válaszomban élesen voltam kénytelen fellépni, melyben kimondván, hogy azon általánosságok, azon még mindig aristocraticus — magyar felfogása a democratiában más népiségek követeléseinek, elveszti a nemzetet és én kezemet mosom e politikától. Reménylem, nem szóltam siker nélkül, s a véleményeken jó nagyot csavaritottam."i6 A Kossuth által átjavított és pártfogolt javaslatot ,/n kisebb nemzetiségekről" az országgyűlés július 28-i ülésén a következő szöveggel fogadta el: „A Magyarország határai közt létező minden nemzetiségek szabad kifejlődése a következő intézkedések által biztosíttatik: 1. A kormányzati, igazgatási, törvényhozási és katonai hivatalos nyelv a magyar marad; az országban divatos többi nyelvekre nézve a következő szabályok érvényesek: 2. A községi gyűléseken mindenki a maga anyai nyelvén szólhat; a jegyzőkönyv nyelvét a többség szabadon határozza meg. 3. A megyei gyűléseken, minden e joggal birok tetszésök szerint magyarul vagy saját nyelvökön szólhatnak. Azon megyékben, melyekben valamelyik nemzetiség a lakosság felét meghaladja, a jegyzőkönyv, ha a többség kívánja, ennek nyelvén vitetik. A levelezések azonban a kormánnyal s más hatóságokkal magyarul folynak. « Horváth Mihály i. m. III. k., 357—358. 1. 18 A közelmúlt titkaiból. Budapest, 1878. I. füzet, 53. 1. 5* 67