Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés
4. Az esküdtszékeknél s első folyamodási bíróságoknál, midőn az eljárás szóbeli, a 3-dik pontban kimondott elv alkalmazandó. 5. A nemzetőrség vezényleti nyelve ugyanaz lesz, melyen a községi ügyek tárgyaltatnak. 6. Az elemi iskolákban az oktatás mindig a község, vagy az egyház nyelvén történik. 7. Az anyakönyvek s általában az egyházi ügyek nyelve mindig az egyházi község nyelve leend. 8. Folyamodásaikat a magánosok bármely hatósághoz tetszésök szerint bármi nyelven intézhetik. 9. Az ó-hitű egyház zsinata minden évben egybehivathatik és oly szabadon határozhat minden vallási és iskolai ügyek felett, mint a többi vallások. A zsinat jogához tartozik megválasztani a püspököket és határozni azon kérdés felett: vájjon a szerb és román nemzet egyházilag egyesülve maradjon-e vagy külön váljon egymástól? 10. Az ó-hitüek egyházai és iskolái mind azon előnyökben részesülnek, melyeket az állam a többi vallásbeliek egyházainak és iskoláinak engedményez. 11. Az ó-hitüek önmaguk igazgatják s kezelik egyházi és iskolai alapítványaikat. 12. Az ó-hitű egyházbeliek számára a budapesti egyetemnél theológiai tanítókar alapíttatik. 13. A kinevezések mindennemű hivatalokra és méltóságokra egyedül érdem és képesség szerint történnek, minden tekintet nélkül a nemzetiségre és vallásra. 14. A kormány felhatalmaztatik s illetőleg köteleztetik az e törvényben kifejezett elveket foganatba venni. 15. A kormány felhatalmaztatik s megbizatik különösen a tekintetben, hogy a szerbek és románok méltányos kivánatait meghallgatván, minden alapos sérelmeiket megszüntesse, akár saját hatalma, akár a nemzeti gyűlés elébe terjesztendő törvényjavaslat által. 16. Végre a kormány teljes hatalommal ruháztatik fel a nemzet nevében amnestiát adni mind azoknak, kik a meghatározandó idő alatt a fegyvert leteszik s a nemzeti függetlenségre hitet tesznek le." 13 A „kisebb nemzetiségekről" szóló törvény nemcsak az első magyar nemzetiségi törvény, hanem az első nemzetiségi jogokat védő törvény Közép-Európában. A XIX. század nagy európai forradalmainak korában, amikor a nemzetiségek teljes területi függetlenségre törekedtek, a kisebb népeknek az állam keretében való jogvédelme ismeretlen fogalom volt. A törvény korát is megelőzte, mert a legteljesebb -szabadelvűség jegyében biztosította a nemzetiségeknek mindazokat a jogokat, amelyek a magyar nemzeti állam i ,.j>. ^ 18 Szövegét lásd Pap Dénes: Okmánytár Magyarország függetlenségi harcának történetéhez. Pest, 1869. II. k., 626—627. 1. és Horváth I. m. ül. k., 359—360. 1. Innen veszi át Jancsó Benedek idézett müvében (164—165. 1.) és Asztalos Miklós: Kossuth Lajos kora és az erdélyi kérdés (Budapest, 1928, 147—148. 1.) c. munkájában. — Német szövegét lásd Szemére Bertalan miniszterelnök emlékiratai. Budapest, 1941, 46—48. 1. Itt a bevezető mondat is számozva van s ezért a törvény 17 §-ból áll. — Ugyanez a számozása az Irányi és Chassin által közölt francia szövegnek (Histoire politique de la Révolution de Hongrie 1847—1849. I. k., 357—360. 1.). A javaslat vitáját lásd még ugyané mü II. k., 552—553. lapjain. 7