Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

MELLÉKLETEK

B. À m. kir. minisztérium 1923. évi 4.800 M. E. számú rendelete, a trianoni békeszerződésben a kisebbségek védelmére vállalt kötelezettségek végrehajtásáról.* Minthogy a kisebbségek védelme és jogai tekintetében támasztható igények a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában alkotott 1868:XLIV. t. c. reindelkezései alapján az 1921:XXXIII. t. cikkel vállalt kötelezettség mértékén felül is biztosíthatók; e kötelezettség teljesítése végett a m. kir. minisztérium — figyelemmel a változott viszonyokra s gyakorlati szempontokra — a nemzeti kisebbségek egyenjogúságáról szóló 4044/1919. M. E. számú rendelkezéseit részben módosítva, részben hatályon kívül helyezve az 1920:1. t. c. 10. §-ában kapott felhatalmazás alapján is a törvényhozás további intézkedéséig a következőket rendeli: 1. §. Minden magyar állampolgár faji, nyelvi vagy vallási különbség nélkül a törvény előtt egyenlő és ugyanazokat a polgári és politikai jogokat élvezi. Valamely kisebbséghez való tartozásból nyilvános állások, hivatalok és méltóságok elnyerése vagy a különböző foglalkozások és iparok gyakorlása tekintetében előny vagy hátrány senkire sem háramolhat. 2. §. Minden magyar állampolgár szabadon használhatja anyanyel-^ vét a magánéletben és az üzleti forgalomban, vallása gyakorlásában, a sajtóban és a nyilvános gyűléseken, továbbá a következő szakaszokban foglalt részletes szabályozás szerint a községi, törvényhatósági s állami hatóságokkal és hivatalokkal való érintkezésben. 3. §. A törvényeket hiteles fordításban a kisebbségek nyelvén is ki kell adni. A községekben kihirdetésre kerülő miniszteri rendeleteket, törvényhatósági és községi szabályrendeleteket, továbbá a hatósági hirdetményeket az állam hivatalos nyelvén felül a község jegyzőkönyvi nyelvén is közzé kell tenni. 4. §. A törvényhatósági közgyűlések jegyzőkönyvét az állam hivatalos nyelvén felül azon a nyelveni is el kell készíteni, amelyet a törvényhatósági közgyűlés tagjainak legalább egyötöd része jegyzőkönyvi nyelvül kíván. A különböző nyelvű szövegek közötti eltérés esetében az állam hivatalos nyelvén készült szöveget kell irányadónak tekinteni. A törvényhatóságok közgyűlésén, valamint ennek bizottságaiban mindazok, akiket ott a szólás joga megillet, az állam hivatalos nyelvén felül anyanyelvüket is szabadon használhatják. * Rendeletek Tára 1923, 213—220. 1.