Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

MELLÉKLETEK

5. §. A törvényhatóságok a minisztériumhoz és egyéb állami hatóságokhoz és hivatalokhoz intézett irataikban az állam hivatalos nyelvét használják; de használhatják emellett hasábosán jegyzőkönyvi nyelvüket is. Amennyiben más törvényhatósághoz, vagy valamely községhez fordulnak, az állam hivatalos nyelve mellett hasábosán használhatják a címzett törvényhatóság vagy község jegyzőkönyvi nyelvét is. 6. §. A község ügyviteli nyelvét a község képviselőtestületi közgyűlése állapítja meg. A községi közgyűlések jegyzőkönyvét a község ügyviteli nyelvén — s amennyiben ez nem a magyar — emellett az állam hivatalos nyelvén, továbbá azon a nyelven is el kell készíteni, amelyet a képviselőtestület tagjainak egyötödrésze jegyzőkönyvi nyelvül kíván. A különböző nyelvű szövegek közötti eltérés esetében a község ügyviteli nyelvén készült szöveget kell irányadónak tekinteni. A községek közgyűlésén mindazok, akiket ott a szólás joga megillet, az állam hivatalos nyelvén felül anyanyelvüket is szabadon használhatják. 7. §. A községek a minisztériumhoz, saját törvényhatóságukhoz, annak községeihez s az illető községekre működési körrel bíró állami hatóságokhoz és hivatalokhoz intézett irataikban saját ügyvitelük nyelvét használhatják s ha ez nem az állam hivatalos nyelve, emellett hasábosán az állam nyelvét is kötelesek alkalmazni. Más törvényhatóságokhoz, községekhez s azok közegeihez intézett irataikban az állam hivatalos nyelve mellett hasábosán használhatják a címzett törvényhatóság vagy község jegyzőkönyvi nyelvét is. Amennyiben olyan állami hatóságokhoz fordulnak, amelynek működési köre reájuk ki nem terjed, az állam hivatalos nyelve mellett hasábosán használhatják azon törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvét is, amelynek területén a címzett állami hatóságnak vagy hivatalnak a székhelye van* 8. §. Ha valamely olyan község, amelynek ügyviteli nyelve nem a magyar, a minisztériumhoz intézett beadványában az állam hivatalos nyelve mellett hasábosán ügyviteli nyelvét is használná, az ilyen beadványra hozott határozatot a község kívánságára hiteles fordításban a község ügyviteli nyelvén is közölni kell. 9. §. A nyelvi kisebbséghez tartozó magyar állampolgár saját községéhez és saját járási hatóságához, saját törvényhatóságához s annak központi közegeihez, a minisztériumhoz s mindazon állami hatóságokhoz és hivatalokhoz, amelyeknek működési köre a lakóhelyére kiterjed, akár az állam hivatalos nyelvén, akár anyanyelvén fordulhat. Más községhez, más járási hatósághoz, ezek közegeihez, más törvényhatósághoz s annak központi közegeihez intézett beadványaiban vagy,az állam hivatalos nyelvét, vagy pedig anyanyelvét használhatja, feltéve, hogy ezt az utóbbi nyelvet az illető község, járás, törvényhatóság lakosságának legalább egyötöde vallja anyanyelvének. Ha a fél olyan állami hatósághoz vagy hivatalhoz fordul, amelynek működési köre lakóhelyére nem terjed ki, a nyelvhasználat tekintetében a következők irányadók: a) amennyiben a hatóság vagy hivatal működési köre egy községre, egy járásra, vagy ennél kisebb területre terjed, az állam hivatalos nyelvén felül a fél anyanyelvét abban az esetben használhatja, ha ez az illető