Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

ben de facto az illető nemzetiséghez tartozók közösségi életének kialakítását messzemenően biztosították. Sőt a Szent Korona eszméje és hatalma olyan nemzetiségeket is le tudott kötni, amelyektől a területi és politikai önkormányzat már nem lehetett megtagadható. Kossuth 1851. évi kutahyai alkotmányterve a nemzetiségek önkormányzatát a protestáns egyházak demokratikus szervezetének megfelelően akarta felépíteni, Horvát-Szlavon- és Dalmátországokkal pedig Ő is csak az amerikai Unió mintájára létesült államszövetségi kapcsolatot kívánta fenntartani. Bár ez a tervezet nagy mértékben a szabadelvű koreszme hatása alatt készült és a nyugati demokrata hatalmak rokonszenvére számított, Kossuth nem szakított az ősi magyar alkotmányos felfogással és csak a nemzetiségi főnökválasztásnál mutat elsiklást az államvezetés egységének gondolatától. De homlokegyenest szembenáll történelmi alkotmányunkkal az az illetéktelen beavatkozás, amit Bécs 1849-ben a szerb vajdaság létesítésével és igazgatásának a magyar fennhatóság alóli kivonásával tett. Ez a megoldás épen úgy összeférhetetlen alkotmányos elveinkkel, mint a nemzetiségeknek Magyarország országos nemzetekre való szétbontására irányuló tervei, vagy az etnográfiai egységeken felépülő nagyausztriai szövetség. Amíg az állampolgárok nemzetiségre való tekintet nélküli jogegyenlősége minden magyar honpolgárnak alapjoga, addig a nemzetiségi önkormányzat jogfejlődésünkben fejlettebb nemzetiségeink jogtöbbleteként jelentkezik. Az egyéni szabadság és állampolgári jogok tekintetében honpolgárok között nem lehet különbség, de a nemzetiségek közösségi életének szabályozásánál törvényhozásunk különbséget tett nemzetiség és nemzetiség között a történelem, földrajzi elhelyezkedés, kulturális színvonal és nemzeti öntudat szempontjából. Az Irányi és Hubay—Vágó-féle javaslat épen azt nem ismerte fel, hogy a közösségi élet viszonylatában különbség van a nemzetiségek között és ami az egyiknek sok, az a másiknak kevés, amit az egyiknek célszerű megadni, az a másik kezében az államra nézve veszedelmes fegyverré válhat. A képviselőház 1942 november 20-i nemzetiségi vitájában is rámutattunk arra, hogy a népszövetségi kisebbségvédelem egyik alapvető hibája a kisebbségi problémák sematikus megoldása volt. Ugyanebbe a hibába esnénk, ha most minden néptöredéket közjogi egységnek nyilvánítva kollektív népi jogokkal ruháznánk fel. Ez az újabban elterjedt felfogás látszólag a nemzeti szocializmusban gyökerezik, de a valóságban nem egyéb, mint a liberális nemzetiségi politika jogegyenlőségi álláspontjának a közösségi életre való vetülete.

1 Magyarország 1938 óta bekövetkezett többszörös megnövekedése ismét időszerűvé tette a visszatért nemzetiségek kérdéseivel való foglalkozást. A trianoni Magyarország nemzetiségi problémái a békeszerződésnél szélesebb alapokon nyugvó 1868:XLIV. tc. és 1 Mikó Imre: Magyar nemzetiségi politika. Különlenyomat a Hitel 1942. évi novemberi számából. 5. 1.