Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

annak modern kiadása, a 4800/1923. M. E. sz. rendelet alapján megoldhatók voltak, de a megnagyobbodott ország visszatért nemzetiségei már más szemmel néznek ezekre a jogszabályokra, mivel nagyobb részük saját nemzeti államában fokozott nemzeti öntudatra tett szert, az ott felnőtt új nemzedék pedig Magyarországot csak az ellenséges propagandán keresztül ismerte meg. A nemzetiségi törvény alapelveitől való eltérést semmi sem indokolja, de a nemzetiségek közösségi életének nagy mértékű kifejlődése elkerülhetetlenné teszi, hogy egyes nemzetiségek szükségleteinek megfelelő módon az egyéni szabadságokon túlmenően is jogok biztosíttassanak. Ezt célozta, a nemzetiségek népcsoportjogainak megkerülésével és a személyekre vonatkoztatott jogegyenlőségi rendszer fenntartásával a kárpátaljai vajdaságról szóló törvényjavaslat és a bécsi magyar-német jegyzőkönyv. Más visszatért nemzetiségeink helyzete nem nyert végleges megoldást, mert anyaországaikban még mindig magyar kisebbség él s a magyar kormányt helyzetük rendezésében befolyásolja és korlátozza a kisebbségi magyarsággal szemben odaát tanúsított bánásmód. Ennek ellenére mindaddig, amíg a magyar állam a Kárpátmedence életterének kitöltésére és az itt élő nem magyar népek vezetésére igényt tart, számolnia kell azzal, hogy a visszatért és visszavárt nemzetiségek nem fognak megelégedni az 1868:XLIV. tc.-ben biztosított jogegyenlőséggel és a Szent Korona védelme alatt a magyarsággal tartós együttműködésre csak nemzetiségi jogaik sokkal szélesebb alapokra való helyezésének árán lesznek hajlandók. A magyar államvezetés ezt a szélesebb alapot az októberi kormány törvényein túl már Trianonban felajánlotta Erdély önkormányzata és az ország többi részein a kisebbségi jogoknak az egyházi és társadalmi intézmények önkormányzatáig való kitolása formájában. A trianoni korban az erdélyi három nemzet történelmi önkormányzatának gondolata ismét felbukkan Bethlen István angliai előadásaiban.

2 Csekey István az észtországi kulturális autonómia itthoni és utódállamokbeli alkalmazását ajánlja,

3 Ottlik László pedig a neopatriotizmus formulájával akarja a nemzetiségek szövetségét összehozni az új Hungáriában.

4 Az utódállamok magyar fiatalsága közül a Felvidéken a dunai szövetség gondolata hódított, az erdélyiek pedig a transzilvánizmusban találták meg a maguk szentistváni gondolatát. Az ország területi megnövekedése óta TeleM Pál igyekezett ránevelni a magyar közvéleményt a nemzetiségi kérdés helyes kezelésére és megoldásának elősegítésére. Az ezeréves határok között élő nemzetiségek sokszínű kérdéseinek rendezése politikai kérdés, vagyis a magyarság és a nemzetisé: Bethlen István angliai előadásai. 63—91. 1. 3 Csekey István: A kisebbségi kultúrautpnomia Észtországban. Különlevonat a Budapesti Szemle CCVni. k.-éből. Budapest, 1928, 31. 1. — U. ő.: A magyar nemzetfogalom. 87. 1. * Ottlik László: trj Hungária felé. Magyar Szemle 1928, IV. k., I. (13. sz.), 1—9. 1.