Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

gában nagyjában hasonló módon alakul ki, ez a pillér tehát szükségképen különbözik az elsőtől. Végeredményben az 1941 :V. tc. nem nyújt közvetlen védelmet az országban élő egyik nemzetiségnek sem, mert a tényálladék jogtárgya nem a nemzetiségnek, hanem azoknak a természetes személyeknek a nemzetiségi érzülete, akik valamely nemzetiséghez tartozónak vallják magukat. Az 1941 :V. tc.-ben konstruált vétség elkövetésekor tehát egyetlen nemzetiség sem érezheti magát sértve s az illető nemzetiségnek valamely jogcselekményre képes szerve sem léphet fel ilyen esetben sértettként, hanem csak az az egyén, akit a cselekmény elkövetése nemzetiségi érzületében megsért.

7 Losonczy Istvánnak ezekhez a fejtegetéseihez csak azt fűzhetjük hozzá, hogy a törvény és annak ilyen értelmű magyarázata megfelel a nemzetiségi állampolgárok és a politikai magyar nemzet ama viszonyának, amelyet munkánk egyik előző fejezetében ismertettünk. A magyar nemzetiségű magyar állampolgárok nemzeti érzésének büntetőjogi védelme nincs külön törvénybe iktatva, mert az a bírói gyakorlat szerint — már pedig Magyarországon a bíróság jogot is alkot — bennefoglaltatik a magyar nemzet megbecsülésé^ nek büntetőjogi védelmében. Az 1921:111. tc. szerint a magyar állam és nemzet mint kollektív jogalany, mint közjogi jogi személyiség jelentkezik s így ez a törvényünk a magyar nemzetiségre, mint nemzetre, vagyis államhatalommal rendelkező nemzetiségre támaszkodik. Az 1868:XLIV. tc. egyik alapelve azonban az, hogy a nemzetiségek nem alkotnak közjogi egységeket, hanem csak a hozzájuk tartozó egyének rendelkeznek a minden magyar állampolgárt megillető egyenjogúsággal. Az 1941 :V. tc. is ezért nem látta el közvetlenül büntetőjogi védelemmel az egyes nemzetiségek megbecsülését. A német nemzetiség kivételével a többi nemzetiségnek nem is lett volna olyan szervezete, mely adott esetben a nemzetiséget ért sérelem megtorlása érdekében a magánvádat megindíthatta volna. De felruházta a törvény a vádemelés jogával a nemzetiségi érzületükben megsértett nemzetiségi állampolgárokat s ennek megvan a visszahatása magára a nemzetiségre, mint az egy nemzetiséghez tartozó állampolgárok ha nem is jogi, de eszmei közösségére, mivel a nemzetiségi állampolgárok e joguk gyakorlásával el fogják riasztani az országlakókat attól, hogy valamely nemzetiségre lealacsonyító kifejezést használjanak. Ugyancsak Losonczy elemzi a nemzetiségi érzület megsértését az elkövetési tevékenység szempontjából, kimutatva, hogy a nemzetiségi érzést nemcsak aktiv, hanem passzív magatartással is meg lehet sérteni, például, ha valaki egy nemzetiség nemzeti jellegű ünnepélyén nem áll fel a nemzetiség himnuszának éneklésekor. Az 1941 :V. tc. szövege szerint csak az a személy büntetendő, „aki mást 7 Losonczy István: A nemzetiségi érzület büntetőjogi védelméről szóló 1941 :V. törvénycikk büntetőjogi vonatkozásai. Kisebbségi Körlevél. V. évf., 5. sz., 1941 szeptember, 275—276. L 31* 483