Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

A magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló bűntett és vétség a magyar állammal szemben elkövetett hasonló bűntettel és vétséggel együtt tárgyaltatik és azonos elbírálásban részesül, mivel a magyar állam nemzeti jellegét a magyar nemzet adja meg s a magyar nemzet megbecsülésének csorbítása vagy az ellene használt meggyalázó kifejezések a magyar államot is sértik és viszont. A törvény idézett szakaszainak alkalmazása során kialakult bírói gyakorlat az abban foglalt cselekmények elkövetése keretében a nemzeti érzületet sértő kifejezés használatát vagy ilyen cselekmény elkövetését is bünteti. De a nem magyar nemzetiségű magyar állampolgárok is a politikai magyar nemzethez tartoznak s a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló 1879 :L. tc. kiegészítéséről és módosításáról szóló 1939:XIII. tc. miniszteri indokolása ennek a jogi kapcsolatnak erkölcsi tartalmat is igyekezett adni, amint arról az állampolgársági jogot tárgyaló fejezetben már megemlékeztünk. A magyar nemzet megbecsülése tehát megfelelő büntetőjogi védelemben részesült és újabb törvényhozásunk az állampolgárok és a nemzet közötti kapcsolatot is igyekezett új elemekkel kimélyíteni. Az állampolgárok közötti egyenlőség elvéből azonban az is következik, .hogy Magyarország nem magyar nemzetiségű polgárainak a nemzetiséghez tartozásból folyó, közösségi és egyéni színezetű lelki tényezőkből, érzelmi és erkölcsi elemekből összetevődő nemzetiségi érzülete az azt sértő cselekményekkel szemben büntetőjogi oltalomban részesüljön. A jogegyenlőségnek a nemzetiségekkel szemben való következményeit ilyen messzemenően csak a magyar törvényhozás vonta le. Az 1941 :V. tc. által védett jogtárgy a miniszteri indokolás szerint „a nem magyar anyanyelvű magyar állampolgár érzésvilága, akit a cselekmény a vele egy anyanyelvet beszélő honfitársaihoz fűződő érzésében (nemzetiségi érzületében) sért". Helyesen állapítja meg Losonczy István, hogy a nemzetiségi érzület két püléren nyugszik. Az egyik pillér az egyén, közelebbről annak lelki világa, a másik egy közösség, közelebbről az a nemzetiség, amelyhez tartozónak az egyén vallja magát. A nemzetiség azonban nem tagjaitól különálló lény, hanem tagjainak gondolatvilágában több-kevesebb tudatossággal kialakult érzelmi és ösztönös elemekkel átszőtt fogalom, gondolattárgy. Ezért a nemzetiségi érzület nemcsali, hogy az egyénre támaszkodik erősebben, hanem teljesen az egyén sajátja, nemzetiségi érzülete csak az egyénnek van. A büntetőjogilag védett jogtárgy tehát nem a nemzetiség, hanem a nemzetiséghez tartozó egyéné s a nemzetiségé annál kevésbbé lehet, mert a nemzetiség nem organikus személy, hanem gondolattárgy, amelynek nem lehet érzülete. Jogtárgyunk két pillére azonban mégsem azonos. Valamely nemzetiség tagjainak lelki világa ugyanis nagy változatosságot mutat, minthogy azt az egyén jelleme, vérmérséklete, érzékenysége, képzetei alkotják. A nemzetiség fogalmának tudatos tartalma azonban az azonos nemzetiséghez tartozó egyének lelki vüá-