Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

A 4800/1923. M. E. sz. rendelet 19. §-a a trianoni szerződésen túlmenően, az 1868:XLIV. tc. és 4044/1919. M. E. sz. rendelet alapján a következőképen intézkedik: „A kisebbséghez tartozó magyar állampolgárok a nyelv, művészet, tudomány s általában a közművelődés előmozdítására, továbbá a közgazdaság fejlesztésére s ily rendeltetésű intézmények létesítése végett az állam törvényes felügyelete alatt s a fennálló törvényes rendelkezések megtartásával társulatokat vagy egyesületeket alapíthatnak, tarthatnak fenn s pénzalapokat is gyűjthetnek és e tekintetben nem vethetők alá más szabályoknak, mint amelyek a magyar anyanyelvű állampolgárok hasonló jellegű társadalmi intézményeire nézve fennáUanak. A Az üy módon létrejött társulatok, egyesületek s intézmények nyelvét az alapszabályok szerint erre jogosított szerv határozza meg."

1 Ezek a rendelkezések nem kívánnak kommentárt. 2. A bécsi jegyzőkönyv a népi németek jogainak felsorolását az egyesületalakítással kezdi. „A német népcsoporthoz tartozó személyeknek az idevonatkozó általános szabályok figyelembevételével joguk van arra, hogy szervezkedjenek és hogy különleges célokra, mint aminők például az ifjúság gondozása, a sport, a művészeti tevékenység stb. egyesüléseket alakítsanak." (I. fejezet 1. pont.) Ez a rendelkezés összhangban áll hatályos nemzetiségi jogszabályainkkal. Hugelmann különös jelentőséget tulajdonít annak, hogy a jegyzőkönyv egyesülésekről („Verbande" és nem csak „Vereinef') beszél s a szervezkedés céljai nem taxatíve, hanem exemplifikative vannak csak említve, amit a „például" és „stb." szavak még inkább kidomborítanak. A jegyzőkönyv 1. pontja tehát szerinte a szervezkedési szabadságot minden ideális, illetve kulturális cél érdekében lehetővé teszi. A népcsoportnak azonban a szervezkedésnél tekintettel kell lennie az egyesületi jog általános előírásaira, ami azt jelenti, hogy a népi németek számára e tekintetben csak olyan korlátozásokat lehet felállítani, amelyek a magyar és más egyesületekre nézve is érvényesek. Ugyanez vonatkozik a jegyzőkönyv I; fejezetének 6. pontjára is,

2 mely tulajdonképen az exemplifikativ felsorolás kiegészítése: „a népcsoport jogosult a gazdasági önsegélyre és szövetkezeti ügyének kialakítására". 1 V. ö. Páskándy János: Egyesületi (egyesülési) és gyülekezési jogszabályok kézikönyve. I. kiadás, Budapest. 1931. 17. 1. és II. kiadás, Budapest, 1941. 15. 1. 2 Hugelmann i. m. 269. 1.