Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

nek a nemzeti népoktatást biztosító részét érintetlenül hagyva a törvénynek az illetményeket szabályozó rendelkezéseit helyezte hatályon kívül. Az 1907: XXVII. te. más rendelkezései viszont az 1912. év végével lejártak. így a 28. §, mely szerint ha a fegyelmi során megállapítást nyer, hogy a magyar nyelv eredménytelen tanításának nem a tanító szándékos mulasztása, hanem képességeinek fogyatékossága az oka, a tanító nyugdíjazandó vagy végkielégítéssel látandó el. Ugyancsak hatályát veszítette 1912 végén a 29. §-nak az a rendelkezése, hogy ha a nyugdíjazás után az iskolafenntartó 60 napon belül nem alkalmaz más tanítót, a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevez ki megfelelő tanítót, de a felekezeti iskoláknál annak a hitfelekezetnek a követőjét, amelyik az iskolát fenntartja. Az Apponyi-féle törvények végrehajtása körüli nehézségek és a törvényeknek nemzetiségi oldalról való súlyos sérelmezése arra késztette a közoktatásért felelős magyar államférfiakat, hogy megfontolás tárgyává tegyék a népoktatási törvény reformját. Tisza István 1914 február 20-i beszédében még így nyilatkozik: „Dacára annak, hogy vannak a törvénynek egyes rendelkezései, amelyeket szerencséseknek nem tartottunk, dacára annak, hogy ha de lege ferenda kellene ma beszélni és szabad tér volna előttünk, a törvény egyik-másik rendelkezését talán másként csinálnók, a helyzet érett megfontolása után kijelentettük (t. i. a románokkal folytatott tárgyalások során), hogy e törvény revíziójára hajlandók nem vagyunk. Tettük ezt különösen abból az okból, mert e törvénynek az intenzívebb állami felügyeletet a fegyelmi jog terén is érvényesítő rendelkezéseihez úgy is ragaszkodunk, ezeket helyeseknek tartjuk, ezektől eltérni úgy sem akarnánk."

45 A világháború alatt megváltozott körülmények között azonban Tisza már hajlandó lett volna előbbi álláspontján változtatni s ezért Metianu János görög "keleti metropolitához 1914 szeptember 22-én intézett levelében a következőket írja: „Ügy érzem, hogy ma a magyar állami és nemzeti szempontok sérelme nélkül tovább mehetünk. Kilátásba vehetjük a népiskolai törvény oly reformját, amely tekintettel van nem magyarajkú polgártársainknak a felekezeti népiskolákra vonatkozó óhajtásaira."

46 Metianu elő is terjesztette Tiszának az 1907 :XXVII. tc. módosítására irányuló javaslatait, de Románia betörése és hadüzenete más irányt adott az események fejlődésének. Tisza István vallás- és közoktatásügyi minisztere, Jankovich Béla több rendelettel igyekezett a nem magyar ajkú elemi népiskolai tanulók segítségére lenni. 1914 április 24-én 1797. eln. sz. alatt megkeresést intézett valamennyi főtisztelendő egyházi főhatósághoz a hitoktatás nyelvéről a népoktatási tanintézetekben. Ennek a ma is hatályos rendeletnek a szövege a következő: 45 Albrecht Ferenc i. m. 805—806. 1. 46 Albrecht Ferenc: Gróf Tisza István és a románok a háború alatt. Magyar Kisebbség, VII. évf., 1928. 13. 1.