Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

„Hatályon kívül helyezve hivatali elődömnek valamennyi kir. tanfelügyelőhöz 1908. évi október hó 23-án 106.276 szám alatt intézett rendeletét, tekintettel a hitoktatás és a hitélet között való szoros kapcsolatra, megengedhetőnek tartom, hogy az állami és a községi, továbbá magánosok és társulatok által fenntartott népoktatási tanintézetekben, ú. m. az elemi népiskolák hat osztályában, a felső nép- és a polgári iskolákban, a tanítóés tanítónőképző-, valamint a kisdedóvónőképző-intézetekben a hitoktatás a tanulók anyanyelvén láttassék el. Felkérem Címet, hogy ezen elvi jelentőségű rendelkezésemnek figyelembevételével akként méltóztassék intézkedni, hogy mindazokban a népoktatási tanintézetekben is, amelyekben a magyar anyanyelvű tanulók szórványosan, csekélyebb számban vannak, a magyar ajkú tanulók mindegyikének hitoktatása ezek anyanyelvén történjék. Utasítottam egyben a kir. tanfelügyelőket, hogy amennyiben a tanulóknak anyanyelvükön való hitoktatása tekintetében panasz merülne föl (a szülők, gondnokságok, iskolaszékek, iskolaigazgatók, tanítók stb. részéről), a kir. tanfelügyelők minden ilyen esetről hozzám haladéktalanul jelentést tegyenek az illetékes egyházi főhatóságnak megfelelő intézkedés végett történendő megkeresése szempontjából. Felkérem végül Címet, hogy a fennhatósága alatt álló hitfelekezeti népoktatási tanintézetek hitoktatása iránt hasonló értelemben intézkedni méltóztassék. Nem kétkedem, hogy ezen intézkedés hozzá fog járulni ahhoz, hogy a hitoktatás valláserkölcsi kihatásával is emelni és erősíteni fogja az iskoláinkban folyó hazafias nevelés eredményes voltát."

47 Ezzel a rendelettel ismét visszaállott a vallásoktatás terén a Lukács György kilenc évvel előbbi rendelete előtti helyzet és a nemzetiségi tanulók saját anyanyelvükön részesülhettek hitoktatásban. Az 1797. eln./1914. sz. rendeletet kiegészítette Jankovich Béla másik, 1915 február 26-án kelt 730. eln./1915. sz. leirata valamennyi főtisztelendő egyházi főhatósághoz a hitoktatás nyelvéről az ismétlő iskolákban. Ez utóbbi rendelet az előbbire való hivatkozással kimondja, hogy mivel az 1797. eln./1914. sz. rendeletben nincs szó az elemi iskolák ismétlő tanfolyamáról, szükségesnek tartja külön elrendelni úgy az általános, mint a gazdasági ismétlő iskolákban a hittan magyar nyelven való taníthatását. Mivel az 1907:XXVII. tc. 18. §-a szerint az összes elemi népiskolák ismétlő tanfolyamában a tanítás nyelve a magyar, a rendelet ezt az intézkedést úgy értelmezi, hogy ez a vallás tanítási nyelvére nem terjed ki. Végül, hogy az idézett 18. § célját továbbra is elérhesse, kimondja a rendelet az összes ismétlő iskolákban, ott is, ahol a magyar anyanyelvű tanulók szórványosan, csekélyebb számban vannak, a magyar ajkú tanulók mindenikének magyar nyelven történő hitoktatását.

48 Tekintettel arra, hogy az állam főként a millenium után mind több felekezeti iskolát vett át és új iskolákat létesített, az állami iskolákban mind több nem magyarajkú tanuló tanult. Ezek taníttatásának megkönnyítése érdekében adta ki Jankovich Béla har« R. T. 1914, 1399—1400. 1. « R. T. 1915, 656—657. 1.