Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

osztályonként átlag heti 2 óra és 10 percben kellett tanítani — mint tantárgyat.

36 Amennyire igaz az, hogy a magyar nyelvnek ilyen mértékben való tanítása nem jelent túlságos megterhelést a tanulók számára, annyira kétségtelen viszont az is, hogy a törvény és a tanterv meg sem volt képes közelíteni azt a célt, amelyet maga elé tűzött. Az 1907:XXVII. tc. 20. §-a az államsegélyben részesülő községi és felekezeti iskolák számára bizonyos minősített feltételeket szab a magyar nyelv tanítása tekintetében. A többi feltételek az iskola tanítási nyelvét nem érintik. , „Nem magyar tanítási nyelvű községi és hitfelekezeti elemi népiskolánál alkalmazott tanítók alapfizetés- vagy korpótlék-kiegészítésben a 16. §-ban megszabott feltételeken kívül csak a következő további feltételek teljesítése mellett részesülhetnek: 1. ha az illető iskolákban a magyar nyelv, a számolás, a hazai földrajz és történelem, továbbá a polgári jogok és kötelességek tanítása községi iskolákban a vallás- és közoktatásügyi miniszter által megállapított tanterv szerint és óraszámban, kizárólag az általa is engedélyezett tankönyvek és tanítási segédeszközök használatával, hitfelekezeti iskolákban pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszter áltál is jóváhagyott, vagy amennyiben az iskolafentartó részéről fölterjesztett tanterv jóváhagyható nem volna, általa megállapított tanterv szerint és óraszámban kizárólag az általa is engedélyezett tankönyvek és tanítási segédeszközök használatával történik; 2. ha az illető iskolában kizárólag a vallás- és közoktatásügyi miniszter által is helybenhagyott hazafias tartalmú olvasókönyvek és tanszerek használtatnak." A javaslat eredeti szövegén már a közoktatásügyi bizottság változtatásokat eszközölt, nevezetesen tisztázta, hogy az a községi és hitfelekezeti iskolára egyaránt vonatkozik, hogy az alapfizetés és korpótlék elnyeréséhez szükséges bizonyos különleges feltételek teljesítése, továbbá az első és második pontot olyan értelemben módosította, hogy a tankönyvek és tanítási segédeszközök a vallás- és közoktatásügyi miniszter által is jóváhagyandók. A hangsúly itt az is szócskán van, mert a közoktatásügyi bizottság nem akarta érinteni az iskolafenntartóknak azt az autonóm jogát, hogy a tankönyveket és tanszereket ők engedélyezzék.

37 A 20. § képviselőházi tárgyalása alkalmával ismét többféle indítvány merült fel. Bozóky Árpád azt javasolta, hogy nem magyar tanítási nyelvű iskolai tanító ne kaphasson államsegélyt, Zakariás János pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszter tankönyvengedólyezési jogát a nem államsegélyes, nem magyar tanítási nyelvű népiskolákra is ki akarta terjeszteni. Apponyi kétségtelen szabadelvűségéről tett tanúságot, amikor ezt a javaslatot elhárította, de sajnos, Grdldis Lászlónak azt a javaslatát sem fogadta el, hogy a négy 36 Barabás Endre: Az Apponyl-féle törvény (1907:XXVII. tc), a Népszövetség és a romániai magyar kisebbség. Különlenyomat a Külügyi Szemle 1931. Vin. évf. 3. (Júüus) számából. 330. 1. 37 V. ö. Irományok XII. k., 69. és 333. 1.