Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

tárgy állami tanterv szerinti tanítása „az illető iskola tanítási nyelvének épségben hagyása mellett" történjék. Így aztán a nemzetiségi propaganda úgy állította be ezt a szakaszt, mintha a magyar nyelvet, földrajzot, történelmet és jogot magyar nyelven kellene tanítani az államsegélyes elemi népiskolákban. Apponyi csak Csernoch János módosításához járult hozzá, amit. a Ház is elfogadott és így megkapta a 20. § 1. pontjának második része végleges formáját.

38 A nemzetiségek a törvény 20. ^-ával szemben azt hozták fel, hogy ez a rendelkezés ellentétben áll az 1868 : :XXXVIII. tc. 11. §-ában szabályozott alapintézkedésekkel, amelyeket az újabb törvény 37. §-a nem helyezett hatályon kívül, ellenkezik az egyházak önkormányzatával és különben sem szükséges, mivel a felekezeti iskola az állam ellenőrzése alatt áll s az állam a kifogás alá eső tankönyveket kivonhatja a forgalomból. A nemzetiségi politikusok és szakírók ugyanakkor azt a látszatot is igyekeztek kelteni külföldön, mintha a 20. § öt tantárgynak magyar nyelven való tanítását rendelné el az államsegélyes községi és felekezeti iskolákban s ezáltal kétnyelvűekké tenné.

39 Már pedig lényeges különbség van a között, hogy bizonyos tantárgyakat a vallás- és közoktatásügyi miniszter által megállapított tanterv s az általa jóváhagyott tankönyvek és tanszerek segítségével kell tanítani, vagy pedig magyar nyelven kell előadni. A 20. § rendelkezésére azért volt szükség, mert az autonom felekezeti iskolákban a tantervet nem a miniszter, hanem az egyházi főhatóság állapította meg s a tankönyvek és tanszerek használatbavételéhez sem kellett a miniszter előzetes engedélyezése, a 38 Napló VIII. k., 417—421. 1. 39 Angelescu román közoktatásügyi miniszter 1924. évi elemi iskolai törvényjavaslatának indokolásában Ghibu idézett könyvére hivatkozva, ahol az 1907: : XXVII. tc. 20. §-a helyesen volt visszaadva, azt állítja, hogy az államsegélyes felekezeti iskoláknak „öt tantárgyat (magyar nyelv, történelem, földrajz, alkotmánytan és számtan) kellett magyar nyelven elöadniok". Ugyanő az 1925. évi magánoktatási törvényjavaslat indokolásában az 1907:XXVII. tc. 20. §-ának L. Triteanu által készített hü román fordítását meghamisítva úgy idézi, mintha „csak azok a nem magyar tanítási nyelvű felekezeti tanítók" kaptak volna államsegélyt, „akik az iskolában a magyar nyelvet, számtant, történelmet, földrajzot és a hazai alkotmánytant magyar nyelven tanítják a minisztérium által jóváhagyott óraszámban és tanterv szerint és csakis a mi-, nisztérium által engedélyezett tankönyveket és tanszereket használnak." Amikor az erdélyi magyar egyházak vezetői a román magánoktatási törvény ellen a Nemzetek Szövetségéhez panasszal fordultak, a román kormány válaszában, a törvény magyarellenes rendelkezéseinek alátámasztására ismét az Apponyiféle törvényre hivatkozott így idézve azt: „a román iskolák... kötelesek nemcsak Magyarország történelmét, földrajzát és alkotmány tanát, hanem a számtant is, továbbá az általános földrajzot és történelmet is (azaz a magyar nyelvvel együtt hét tantárgyat!) magyarul tanítani." A magyar nyelv kötelező tanításából így lett Angelescu fogalmazásában hét tantárgy magyar nyelven való tanítása. Barabás Endre i. m. 333—335. 1. — Az 1907:XXVH. tc. és az 1925 december 22-i ipmán magánoktatási törvény közötti különbségekre vonatkozóan lásd: Mikó Imre: A jogfolytonosság helyreállítása a nemzetiségi jogalkotás terén. Kisebbségvédelem, IV. évf., 1941. 1—2. sz., 3. 1. — V. ö. Kovács Árpád: Államnyelv a volt román s a mai magyar felekezeti iskolákban. Magyar Kisebbség XVI. évf., 1937. 15—16. és 17. sz. 412—419. és 434—442. 1.