Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

azon nyelvű felekezeti iskola felállítható, mivel az egyházi hatóságoknak erre vonatkozó jogát a törvény nem érinti.

33 Az 1907:XXVII. tc. 19. §-a a magyar nyelv tanításának mértékét állapítja meg: „A nem magyar tanítási nyelvű elemi iskolákban, akár részesülnek állami segélyben, akár nem, a magyar nyelv a mindennapi tanfolyam valamennyi osztályában a vallás- és közoktatásügyi miniszter által a hitfelekezeti iskolafentartó meghallgatásával megállapított tanítási terv szerint és kijelölt óraszámban oly mérvben tanítandó, hogy a nem magyar anyanyelvű gyermek a negyedik évfolyam bevégeztével gondolatait magyarul élőszóval és írásban érthetően ki tudja fejezni." A közoktatásügyi bizottság a 19. §-ban mindössze annyi módosítást eszközölt, hogy a „nem magyar anyanyelvű gyermek" szavak után kihagyta „az ő életcéljának megfelelően" szavakat, mivel bennük a magyar nyelv elsajátítási mértékének enyhítését látta.

34 A képviselőházi részletes vita alkalmával Goldis László és Schmtdt Károly ennek a kifejezésnek a fenntartását kérte, amire Apponyi nem helyezett súlyt, de viszont elfogadta Zakariás János betoldásait, aki az „élőszóval és írásban" szavak felvételét javasolta, valamint Bizony Ákos módosításait, akitől „a hitfelekezeti iskolafenntartó meghallgatásával" és „a negyedik évfolyam bevégezjtével" szavak származnak. Az indítványok között Apponyi ismét az egyensúlyt kereste és amidőn helyet adott a 19. §-t a magyar nyelv hatékonyabb tanítása érdekében módosító javaslatoknak, ugyanakkor elfogadta a hitfelekezeti iskolafenntartó meghallgatására irányuló — és Musitzky által is hangoztatott — indítványt, továbbá visszautasította Okolicsányi László javaslatát, aki egy új bekezdésben a magyar nyelvtan és számtan tanítására is a magyar tannyelvet hozta javaslatba a miniszter által kiadott tanterv szerint.

35 A magyar nyelv kötelező tantárgyként való tanítását már az 1879:X¥in. tc. 4. §-a elrendelte. Az 1907:XXVTI. tc. 19. §-a ezt a rendelkezést egészíti ki. A nemzetiségek álláspontja szerint a 19. § a magyar nyelv elsajátítására nézve kivihetetlen feltételt állít fel és olyan kényszerintézkedést alkalmaz, mely megbénítja a népiskola működését. Tisza is rámutatott idézett beszédében arra, hogy ez a rendelkezés korántsem Í jelenti az iskolai tantárgyak magyar nyelven való tanítását, hanem csak a kultuszkormány befolyását a tanterv megállapítására. Az 1907:XXVII. tc. alapján készült tanterv szerint pl. a hatosztályos, egytanítós iskolában a magyar nyelvet heti 13 órában (a 2 tanerős iskolában 21%, a 3 tanerősben 26%, a 4 és 5 tanerősben 32 és a 6 tanerősben heti 39 órában), azaz 33 Tisza beszédét közli Albrecht Ferenc: Forrástanulmányok Gróf Tisza István nemzetiségi politikájához c. munkájában. Magyar Kisebbség. VI. évf. 22. sz., 1927 november 15. 806—807. 1. — A nemzetiségeknek az 1907:XXVII. tc.-kel kapcsolatos ellenvetéseit jól összefoglalja Metianu görög-keleti metropolitának 1915 február 17-én Tisza István miniszterelnökhöz intézett emlékirata. Lásd Magyari i. m. 65—74. 1. 34 V. ö. Irományok XH. k., 68. és 333. 1. as Napló VIII. k., 404—417. 1.