Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

javaslatban. A másik és legkomolyabb ellenvetés az volt, hogy a magyar nyelv tanítása elveszi az időt a népiskola többi tantárgyaitól s ezzel megfosztja a nemzetiségi néptömegeket az elemi műveltség megszerzésének lehetőségétől. A magyar nyelv tanítása luxus, — mondja Strevoiu Miklós román képviselő — mivel a román nép az idők mostohasága miatt még saját anyanyelvén sem érhette el a kellő műveltséget. Polit Mihály nyíltan kimondja, hogy a törvényjavaslat célja a nemzetiségek beolvasztása, de a törvény épen az ellenkező hatást fogja elérni, mert „mi mindnyájan szeretjük a régi Hungáriát, a régi Hungáriának van ezredéves története, de azon Magyarországnak, melyet önök igyekszenek teremteni, története csak negyvenéves és ezen rövid idő alatt egyszer már nagy veszélyben volt". Mindezek ellenére a javaslat már csak azért sem volt veszedelmes a nemzetiségekre nézve, mert amint azt Mocsáry is felemlíti, nem tartalmazott szankciót azokra a tanítókra nézve, akik a magyar nyelvet a törvény által megszabott határidőn belül nem sajátítják el és ezért a vezetése alatt álló iskolába nem lehet bevezetni a magyar nyelvet. Mit tartalmaznak az 1879:XVTH. tc. rendelkezései? A bevezetés szerint „szükséges lévén, hogy a magyar nyelvnek, mint az állam nyelvének elsajátítására, minden állampolgárnak kellő mód nyújtassék, e végből a következő intézkedések állapíttatnak meg..." A törvény a kitűzött célt úgy igyekszik megvalósítani, hogy előbb olyan tanítónemzedék neveléséről gondoskodik, mely a magyar nyelv tanítására képes s csak azután vezeti be fokozatosan a magyar nyelv tantárgyként való tanítását a népiskolákba. A magyarul tanítani tudó tanítónemzedék nevelésére vonatkozik a törvény 1—3. §§-a. „1. §. Minden, akár felekezeti, akár másnemű oly tanítóképző intézetben, amelyben a tanítás nyelve nem a magyar, a magyar nyelv, mint már az 1868 : XXXVIII. tc. rendelete szerint is ez intézetekben köteles tantárgy, oly óraszámmal tanítandó, hogy azt az egész tanfolyam alatt minden tanítójelölt beszédben és írásban elsajátíthassa. 2. §. A jelen törvény hatályba léptét követő 3 évi tanítóképző intézeti tanfolyam eltelte után, vagyis 1882. évi június 30-tól kezdve tanítói oklevelet senki sem nyerhet és a képezdei tanfolyamot akár magán úton, akár tanintézetben 1882-re vagy azután végzett egyének közül tanítóul vagy segédtanítóul senki sem alkalmazható, aki a magyar nyelvet beszédben és írásban annyira el nem sajátította, hogy azt a népiskolában taníthassa. 3. §. A már hivatalban levő, vagy tanítói pályára lépő azon egyének, kik a képezdei tanfolyamot az 1872-től 1881-ik év végéig terjedő időközben végezték el — illetőleg végezendik el — avagy ezen idő alatt léptek, vagy lépnek a tanítói hivatalba, — kötelesek a magyar nyelvet — ha azt nem bírják — a jelen törvény hatálybaléptétől számított 4 év alatt anynyira elsajátítani, hogy azt a népiskolában tanítani képesek legyenek. E képesség egy, a miniszter által rendeleti úton szabályozandó vizsgatétellel igazolandó. Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika. 433